Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

'17 Határozottan káros azonban a kartell hatása azokra a termelési ágakra, a melyek a termelési folyamatban a kartellbe lépett vállalkozókat megelőzik vagy követik. Ott a beszerzési, itt az eladási árak megállapítása a kartell részéről olyan, a mely nyomja a termelést. Nagyon jól megvilágítja ezt a kétirányú hatást a czukorkartell példája. A czukorkartell nyomja a mezőgazdát, mert répájának árát már nem a verseny szabja meg, hanem megállapítja a kartell, vagy az a gyár, a melyhez az illető vidék utaltatott. Nagyon sok gazda elállana ily viszonyok közt a czukorrépatermeléstől, ha nem kötelezné arra szerződése s ha nem vett volna fel előleget a gyártól. De nyomja a kartell a feldolgozót is: a czukorkagyárosok panaszai hazánkban nagyon is feltüntetik, mily kritikus helyzetbe hozta a czukor- és a szörpkartell az ez anyagokat foldolgozó ipart. Gépgyárainka vaskartellre panaszkodnak, gazdáink a mütrágyakartellra s igy tovább. A kartell ezen nyomása nem egyelő minden érintkező termelővel szemben. Az igen nagy termelő, valamint a szövetkezett, 1

) kartellbe lépett vállalkozók kevésbé vagy egyáltalán nem érzik azt. A gazdák termékelárusitó szövetkezetei, melyek esetleg előlegekkel is segítenek tagjaikon, ellensúlyozhatják a kartell hatását, s ugyanígy a továbbfeldolgozó gyárak kartelljei.2

) Ily védelem nélkül azonban ki vannak szolgáltatva a kartell hatalmának, mely bajnak azonban az egyéni monopol, a trust épugy kiteszi a termelés megfelelő ágait, mint a kartell, sőt — caeteris paribus — még nagyobb mértékben. II. A forgalmat tekintve különösen a kartellnek az áralakulásra s a forgalmat közvetítő kereskedelemre gyakorolt hatása tűnik fel. Hogy a kartell czéljából folyik az árak szabályozása, azt láttuk. Ha nem szabja is meg a kartell egyöntetűen az árakat, törekvése az, csökkenteni a tagjai által szükségelt javak árát, emelni az általok előállított termékekét. Hogy mily mértékben sikerül ez neki, az függ attól, mennyire tökéletes a monopol, melyre szert bír tenni. Elméletileg meg lehet állapítani, hol, minő magasságban fogja megvonni a monopolos az ár színvonalát, feltéve, hogy a verseny teljesen ki van zárva s hogy a monopolost tisztán csak magángazdasági szempontok vezetik. A monopolos ár az lesz, a hol az a nyereség, mely az eladott mennyiségnek a mennyiség egységénél elért tiszta haszonnal való szorzatából előáll, maximumát éri el. Ha a mennyiséget m betűvel, a tiszta hasznot egységenkint h-val jelöljük, a monopolos ár az lesz, a mely mellett mXh a legnagyobb összegre rug. S mivel a tiszta haszon egységenként nem egyéb, mint az eladási ár (á) s a termelési költség (k) különbözete, (h = á — k) ugy is fejezhetjük ki a Jellemző az, a mit dr. Bauer egy angol nagykereskedőszövetkezet vezetőjénél tett látogatásáról a Verein für Socialpolitik 1894. évi bécsi ülésén elbeszélt. Arra a kérdésre, minő állást foglal el a kartellekkel szemben, azt felelte a vezető férfiú : „a nagykereskedők szövetkezete nem ismeri a kartelleket." Mindennapi jelenség az, hogy a kartell külön árakat szab a nagyvevők javára. 2) A kartellképződést előmozdító irányzatot emliti az osztrák kartelljavaslat indokolása is. (180 der Beilagen des Abgeordnetenhauses. XIII. Session 1897. 9. lap.) tételt, hogy a monopolos ár az lesz, a mely, a termelési költség levonása után, szorozva az eladott mennyiséggel, legnagyobb összegre rug (tehát a hol [á—k] m eléri maximumát). Nagyon természetes, hogy ezzel megállapítottuk azt, hogy a monopolos ár az árral magával változó kereslet s a termelés nagyságával is változó termelési költség közös függvénye, functioja. Nem lehetvén itt ezélom az ártörvénynek a mathematikai iskola által adott tüzetes elemzésébe bocsátkozni: csak azt emelem ki, hogy az ár és termelési költség közti különbözet egységenkint annál nagyobb lehet, minél kevésbé rugalmas a kereslet, minél kevésbé csökkenik az a czikk drágulásával. Tehát sokkal nagyobb lesz az elsőrendű szükségleti czikkeknél, mint fényüzésieknél; nagyobb azoknál a javaknál, melyek fogyasztása megszokás folytán második természetté válik pl. a szeszes italoknál, dohánynál, ellenben kisebb ott, hol a czikket könnyű mással helyettesíteni. Csak a tapasztalat mutathatja meg adott árunál, minő hatása van az áremelésnek a keresletre. Ily tapasztalatok legszabatosabb alakban még a fogyasztási adók tárgyairól állanak rendelkezésünkre1

) ; ámde ezeknél sem szabad feledni, hogy a kereslet változása az árral különböző kulturával és nemzeti szokásokkal más és más s egy nép és kor tapasztalata nem általánosítható. Hogy a közönség miként reagál az áremelésre, az annak értelmi színvonalától, gazdasági rontine-jától és — last but not the least — szervezkedési képességétől is nagy mértékben függ. A pékek kartellje ellenében például az angol munkások fogyasztási szövetkezete egy szövetkezeti pékműhely berendezésével fog harczolni, mig a szövetkezéshez nem szokott magyar fogyasztó közönség szindni fogja ugyan a pékeket szóval s a helyi lapokban — de azért megveszi a drága süteményt. Mint saját termékeinek áránál van egy elméleti pont, a meddig a monopolos az áremeléssel elmenni indíttatva van: ugy a termelési költséget képező idegen termékeknél is, természetesen ellenkező irányban, megjelölhetjük a mértéket, a hol a kartell az árt megállapítani kívánná. Ez az a színvonal, a melynél az ár oly alacsony, hogy alacsonyabbat már nem fogadhat el az érdekelt termelőcsoport; legalább állandóan nem, hanem inkább kész lesz abbahagyni a termelést. Hogy a kartell nem fog törődni azzal, ha a belföldi termelő tönkre megy, feltéve, hogy külföldről olcsóbban tud beszerezni s hogy erős kartell képes a nyersanyagát maga állítani elő s ily esetben ez a saját előállítási költség lesz az irányadó : arról fentebb már megemlékeztem 2

) s az bővebb fejtegetést nem igényel. Ám a felállított elméleti tételek alapjául szolgáló, tüzetesen megjelölt két előfeltétel nem szokott teljesen jelentkezni. A monopol rendesen nem tökéletes s a monopolost nem Egyike a legérdekesebb tapasztalatoknak az, melyre a franczia szeszadónak 1871-ben, a háború után, 90 frankról 150 frankra történt felemelése nyújtott alkalmat. A fogyasztás ideiglenesen csökkent ugyan, de az adó mégis emelkedett s 1875-ben már a fogyasztás is elérte a régi szinvonalat. 2) Lásd a 6. lapot,