Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

— 16 — Nemcsak a német vasipar dicsekedhetik azzal, hogy a kartell uralma alatt annyira haladt, hogy az e téren vezető angol ipart körülbelül elérte: *) erős, sőt rohamos fejlődés van a kartellel dolgozó nagyüzem összes ágaiban. S ez természetes is. A kartell nem menti fel a termelőt az alól a gond alól, hogy termelését tökélyesitse, a haladó technika vívmányait elsajátítsa. Nemcsak azért nem, mert hisz a kartell csak fegyverszünet, a melyet uj harcz követhet, miben aztán nagyon is rá lesz utalva a termelési költség enemü apasztására. Hanem már azért sem, mert a kartell tartama alatt is attól függ az egyes termelő nyeresége, hogy minő olcsón termel. Még annál a tán legtökéletesebb, mert legszorosabb kartellnél is. mely megveszi a tagok termelését, hogy közös nyereségre elárusítsa: még annál is megmarad az egyes előnye a termelés olcsóságából, mert annyival nagyobb lesz a nyeresége, minél nagyobb különbséget bir elérni termelési költség s azon ár közt, a melyen a syndicatus termékeit átveszi. Sőt tovább mehetünk s megengedhetjük, hogy a kartellben levő termelő inkább fog technikai javításokat tenni, mint az, a ki a verseny teljes nyomása alatt áll. És pedig azért, mert inkább lesz módjában az ehez szükséges eszközöket megszerezni. A theoretikus a maga íróasztalánál tán elképzelheti, hogy a verseny által szorongatott termelő, a ki gyára jelenlegi berendezése mellett nem tud megállani, azt e kényszerhelyzetben át fogja alakítani. De a gyakorlat embere tudja, hogy a technikai javításokhoz tőke kell, pénz vagy hitel: s ez minél kevesebb van annak, a kit a verseny máragyonnyomással fenyeget. A kilátások javulása, a biztosított helyzet, mit a kartell magával hoz, sokkal inkább ad alkalmat gyümölcsöző beruházásokra, javításokra, mint az ellenkező. A kartell, mint egy német nagyiparos2

) a maga tapasztalatai alapján elbeszéli, az összeség szempontjából is javitja a termelést, csökkenti annak költségeit az által, hogy elhárítja a helyes munkamegosztás oly hátrányait, melyek a szabad versenyben gyökereznek. Verseny közepett a vállalkozó főtörekvése az, kielégíteni vevői minden kívánságát. Előállít sokszor olyasmit is, a mi neki nem előnyös. Az a kinek kitűnő vörösre égö téglaanyaga van, hogy kielégítse vevőinek barna téglára irányuló keresletét, kénytelen beszerezni oly anyagot, mely égetve ily szint ad. Ez megszűnik, mihelyt a kartell megengedi, hogy a vevőt odautasitsák, a hol legelőnyösebben állítják elő az egyes speczialitásokat. Ezzel a technikai, természeti előnyök kihasználása az egész nemzeti termelés javára jobb lesz, a munkamegosztás nyer. Ellenben kevéssé alkalmazza a kartell a költségkimélésnek azt a módját, mely a természeti vagy technikai okokból kedvezőtlen viszonyok közt levő vállalatok teljes abbanhagyásával jár. Ez az eljárás, mely lehetővé teszi azt, hogy a termelés a legolcsóbban előállító, mert legjobban berendezett üzemek teljes kihasználásával, tehát legtakarékosabban tör-!) Kiemelte Brentano a Verein für Socialpolitik 1894. évi bécsi kartellvitájában. Schriften des Vereins für Socialpolitik, LXI. 180. lap. 2) Matern J. Die Industrie — Kartelle. München, Berlin 1897. ténjék, igen kiterjedt mértékben szerepel az egyéni monopolt teremtő egyesülések körében, mint azt már emiitettem. E tekintetben az utóbbiak tehát előnyben vannak, bár nincs kizárva, hogy ép a tökéletesebb szervezetű kartellek nagyobb arányban alkalmazzák azt a jövőben. Más kérdés, hogy a kartell nem hátráltatja-e a termelés mennyiségi gyarapodását? S e kérdést nem lehet elintézni egyszerűen azzal, hogy az illető iparágak, bányák emelkedő termelésére hivatkozunk. Szaporodó népesség, növekvő kereslet, sok irányban a fogyasztásnak az illető ág felé fordulása (vasipar) követelik a termelés növekedését: de hogy ez oly arányu-e, minő szabad verseny mellett volna? azt statisztikailag alig lehet eldönteni. A monopol és pedig mindennemű monopol természetszerű folyománya a kínálat visszatartása, fékezése azért, hogy magasabb ár legyen elérhető. A kartell nemcsak maga nem bocsájtja szabad szárnyra a termelést, hanem nem engedi kibontani a vitorlát a kivüle állóknak sem. Az outsiderek elnyomására való törekvés annál sikeresebb, minél nagyobb erővel rendelkezik a kartell. Hogy ezek a kartellek árnyoldalai, a fölött alig lehet nézeteltérés, de nem szabad feledni, hogy ugyanezen árnyoldalak jelentkeznek a trustmonopolnál is, sőt caeteris paribus, magasabb mértékben.2

) A termelés fejlődésének minden megakasztása azonban, mint a fentiekből3

) is következik, bizonyos fokig hátrányos a nagyipari termelésre, tehát hátrányos magokra a kartelltagokra is. Innét az az általános jelenség, hogy a kartell csak a belföldön eladásra kerülő termelést kontingentálja, a kivitelt ellenban szabadon hagyja. S ha aztán előáll az a sajátszerű, első pilanatra csakugyan megbotránkoztató tünet, hogy a kartell külföldön olcsóbban ad el, mint belföldön : számba kell venni, hogy ez által a termelést nemcsak fokozza, hanem olcsóbbá is teszi, úgyannyira, hogy a belföldi ár kisebb lehet, mint a minőnek lennie kellene, ha a külföldre a kivitel kisebb mérvű volna. Kockert, az osztrák czukorgyárigazgató, derültséget idézett elő a Verein für Socialpolitik ülésén, mikor referátumában kijelentette, hogy biztosithat mindenkit, nincs iparos, a ki szükség nélkül olcsón exportálna.4) Erre a biztosításra csakugyan nincs szükség s ha teljes ünnepélyességgel tett azon nyilatkozata, hogy az osztrák ezukoripar semmit nem nyer a kivitelen, ha egy krajezárt sem tart meg, a mint mondá, a kiviteli jutalomból, ha mondom, ez a nyilatkozata megfelel a valóságnak: csakugyan ugy kell a kivitelt tekintenünk, mint a mely lehetővé teszi a munka és a tőke jobb kihasználását s ezzel egy termelési ág virágzását, a nagyban való termelés előnyeinek kiaknázása utján. ') Tudok esetet arra, hogy egy vállalkozó csak azért rendezte bo igen nagy sietséggel gyárát, hogy a küszöbön álló kartell azt megvásárolja, mi meg is történt s a gyár meg sem nyilott, a vállalkozó azonban busás üzletet csinált. Az eset Felső-Magyarországon történt. 2) Hogy a kartellnek tagjai a kontingens kihasználására, sőt fokozására törekszenek, az következik az 5-ik lapon mondottakból. 8) Lásd a 8. lapot. 4) Schriften des Vereins für Socialpolitik. LXI. 167. lap.