Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

'15 tagok közös akarata, a mely a közgyűlésen nyilvánul, dönt, s nem egy mindenható J

) parancsszava.'' Természetesen, sem a kartell, sem a trust nem szoczialistikus képlet, nem tartozik a kollektiv termelés rendjéhez. Mindkettő az u. n. individualisticus gazdasági és társadalmi rend talaján áll, azzal a különbséggel mégis, hogy az utóbbi, az egyéni monopol, az individualismus legtisztább származású gyermeke, mig a kartellben az individualismus enyhitve van a társulás, a legtágabb értelemben vett szövetkezés által. A ki tehát csak azt tartja igazi individualismusnak, mikor minden egyes tisztán a saját lábán áll, nem támaszkodva másra, mint önerejére: az a kartellt fattyuhajtásnak fogja tekinteni. A „chacun pour soi, Dieu pour tous" elvének a kartell csakugyan nem felel meg. Ellenben igenis megfelel az erők egyesítése, az érdekkörök szervezése elvének, a mely a munkások szakegyleteitől2) (trade-union) az egyletek és szorosan vett szövetkezetek végtelen során át máris testet öltve gazdagítja a társadalmi élet képleteit. A kartell csak egyik alosztálya azoknak a szervezeteknek, melyek összekötik az egyeseket a végből, hogy az érdekharczot ne elszigetelten, hanem egymással karöltve harczolják ki. Az egyesítés ellenben, mint neve is mutatja, egybeolvaszt, összeforraszt egyeseket azért, hogy mint ujabb, erősebb egység, ne szoruljon senki másra, hanem egy maga képes legyen diadalmasan végigharczolni a harczot. A kartell és a trust. a kollektív és az egyéni monopol ez ellentétének kiemelése, nézetem szerint, nagyon is szükséges arra, hogy a kartell hatását helyesen Ítélhessük meg s hogy a kartellpolitika alapjait megvessük. Különösen fontos ez ott, a hol a nagyüzem előnyei a közgazdasági fejlődés mai fokán oly nagyok, hogy a verseny vége előrelátható s csak az a gyakorlati kérdés: kartell vagy magánmonopol ? 5. §. A kartellek hatása. A kartellek egyik, ma legnagyobb jelentőségű csoportja, a nagyipari kartelleké, annyira uj tényező a közgazdasági életben s mint ilyen, maga is oly erős foriongásban, átalakulásban van, hogy annak hatását a közgazdasági életre ma még megközelitőleg sem lehet pontosan lemérni. Ehhez járul az is, hogy a kartellek ereje és szervezete olyannyira különböző, hogy azok hatását már ez okból is a priori nagyon különbözőnek kell tartanunk. Egy-egy kevés számú versenyzőt egybefoglaló kartell, melynek keretén kívül nagyon is élénk verseny lehet, talán semmi vagy közel semmi hatással sincs az illető termelési ág helyzetére, az árak alakulására, stb. Ellenben pl. egy monarchia összes czukor. gyárait felölelő kartell hatásában nagyon közel járhat — sőt jobb an mondva — közel kell, hogy járjon a teljes monopolhoz, s ha szorosan van szervezve, hasonlatos lehet az egyéni !) Nem határoz, hogy ez esetleg egy bizottság; a vezető ész és akarat egy lehet igy is. 2) Jellemző, hogy az angol irodalomban a trade unión kifejezést alkalmazzák a vállalkozók egyesüléseire is. monopolhoz. A következőkben főleg az erős kartellekre leszek tekintettel, mégis kiemelve adandó alkalmakkor azt a fontos különbséget, mely a kartellek teremtette kollektív monopol s az egyéni monopol közt létezik. A rendszeres tárgyalás kedveért1

) sorban fogom tárgyalni azt a hatást, melyet a kartellek a termelésre, a forgalomra) a jövedelem és vagyonmegoszlásra s aztán a fogyasztásra gyakorolnak. Csak mellesleg, mintegy függelékül fogom érinteni hatásukat a társadalom erkölcsi és politikai életére : a kartellek melaoekonomikus következményeit. I. A termelést tekintve, a kartellek azt egyenletesebbé, állandóbbá teszik. Feladatuk levén a nyereség biztosítása, gondosan óvakodnak a túltermeléstől s ez által megakadályozzák a termelés ugrásszerű kiterjesztését és összehúzódását, mely utóbbi a válságok kísérője szokott lenni. Hogy ez a hatás az összeség szempontjából jó, az iránt alig lehet nézeteltérés. Jó hatása lesz a kartellnek a termék minőségére is. A versenyszabadság ugyanis azzal a látszólag képtelen, de közelebbről nézve nagyon is érthető következménynyel szokott járni, hogy a versenyzők az árut hamisítják, ahhoz rossz anyagot használnak, felületes munkát végeznek, csak a kiállításra, nem a tartósságra néznek: egyszóval, nem szolidak. Az „olcsón és rosszul" termelés ezen elharapózása ellen, mint egykor a régi jó czéhek tették, a kartellek is védik a közönséget, a mennyiben a verseny kizárása feleslegessé teszi az elv alkalmazását a hiszékeny vevők megnyerése érdekében2

) s mert a kartell szolidabb elemei ez irányban saját érdekükben ellenőrzik, esetleg eltávolítják a szédelgő termelöket. A mi a termelés gazdaságosságát illeti: itt valóban rossz következményektől lehet tartani, ha a kartell, elérve czéiját, teljes monopolt teremt. A biztosított helyzet, melyben minden monopolos van, feleslegessé teszi a termelési költségek körül való takarékoskodást, a technikai javitások keresztülvitelét, feltalálásokkal foglalkozást s igy tovább. Hogy a kartell igenis megtakarít a termelési folyamatban előtteállók rovására: a nyersanyag, eszközök előállítóit nyomja azzal, hogy nekik alacsony árakat diktál, nyomja esetleg a munkásokat is; de nem takarít a termelés közgazdasági költségei körül, a mi pedig egyesegyedül szolgálna az egész társadalom javára: ezt szokták szemére vetni a kartellnek. E nagyon is tetszetős gáncsot a tapasztalat egyáltalában nem igazolja. Nem nézve ugyanis azt, hogy az egyéni monopol részéről a jelzett veszély még nagyobb mértékben fenyeget, mint a kollektív monopol részéről: a kartellek hivei joggal utalnak arra a nagy technikai fejlődésre, a melyen a kartellált iparok az utolsó évtizedekben átmentek. !) Szokásos és nagyon vonzó tárgyalási mód volna a kartellek jó és rossz oldalait különválasztani és szembeállítani. Ám ez az eljárás feltételezi azt, hogy előzetesen tisztázva legyen az a kérdés, mi jó és mi rossz a társadalom szempontjából ? 2) Még a Standard oil Companyról is elismerte Ohio főtörvényszéke, hogy javította a petróleum minőségét.