Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

'10 verseny kizárásában, nem tudva, hogy ellenkező esetben a fojtogató verseny áldozata nem épen ö lesz-e ? De több kisvállalat együttvéve sem mellőzhető, mert egy-kettőt ugyan könnyű volna legyőzni és eltávolítani a versenytérről, de ha sok van belőlük, azok összevéve már jelentékeny versenyt fejtenek ki és nagyon is érezhetőleg zavarják a kartelltagok circulusait. A kartellek létrejöttének és tartós fennállásának ezen, hogy ugy mondjam, alanyi feltételein kivül vannak tárgyi előfeltételei is. Ilyen az áru tömegessége és egyneműsége. Csakis ily áru számára lehet egyforma árakat megszabni, csakis ily árunál közömbös a megrendelőre nézve, hogy ki szállítja azt. A tömegesség bizonyos fokig pótolja az egyszerűséget: a vasipar különböző czikkei, huzalok, lemezek, szegek, villák, vasedények, tengelyek, csavarok, stb. tényleg kartellálva vannak. Elleuben a hol a sokféleség oly nagy, hogy egy-egy fajta nem készül oly mennyiségben, hogy annak külön árjegyzése képzelhető s a hol általában az egyéni izlés különfélesége s a munkás ügyessége játszik nagy szerepet: ott kartell nem jő létre. Igy czipőkartell, látcsökartell vagy művészeti ipari kartellok nem igen képzelhetők, mig ellenben bőr- vagy iivegkartell igenis létezik. Nem előfeltétele ellenben a kartellképződésnek a védvám. A német kartellek — nem is emlitve a régi angol és franczia alkotásokat — a hatvanas években kezdenek szaporodni, a mikor még a szabadkereskedelmi irány uralkodott. A só-, sin-, bádog-, gőzmozdonykartett s a rajna-westfáliai szénbányák üzemredukcziója még 1879. — tehát a védvámok behozatala előtt jött létre. Ámde bizonyos az, hogy a védvám kedvez a kartelleknek, mert megkönnyíti czéljtikat, a verseny korlátozását, távoltartva a külföldi árut. Vám nélkül a belföldi termelőknek terineléskontingentálásai és árszabásai könnyen hajótörést szenvednek a külföldi termelők versenyén, a kik a szállítási költségeket fedező árkülönbözet esetén azonnal elárasztják a belföldi piaczot. Nem igy, ha vám van. Ilyenkor a belföld termelői biztosak lehetnek abban, hogy a külföld nem zavarja circulusaikat, a mig az árakat ugy szabják inegi hogy azok a külföld árait a vámmal és szállítási költségekkel haladják meg, de ezen színvonalon tul nem mennek.-) A vám tehát mintegy természetes bástya, a mely mögött a kartell meghuzódhatik. Sőt — s ez nem kevéssé jellemző — bizonyos erkölcsi támaszt is ad a védvám a kartellos vállalatoknak a közönséggel szemben. Wittgenstein8) a Verein für Socialpolitik számára az osztrák viszonyokról tett jelentésében teljes hangsúlyozással utal arra, hogy ha a mai államok ipar nélkül nem lehetnek el s hogy ha annak védelmére szükségesnek látják a vámot, Nem vonatkozik ez természetesen azon nagyobb szállításokra, a melyek pl. hadsereg, csendőrség, nagy intézetek részére történik. Bakaneskartell igen is képzelhető. Tökéletlen, pl. általános árfelemelést elhatározó czipőkartellről tudunk. 2) Nem tekintve egyelőre azt az esetet, a mikor kiviteli premiumok vagy ép nemzeti kartellek lehetővé teszik egy külföldi állam termelőinek azt, hogy a határokon tul olcsóbban adjanak el, mint odahaza. 8) A prágai vasipartársaság központi igazgatója. Jelentését közli a Schriften des Vereins für Sozialpolitik LX. kötete, a II. rész 33. s k. 1 logikai hibába esnek, ha rossz néven veszik az ipartól annak teljes kiaknázását. Hogy egyébiránt a kartellek el lehetnek védvám nélkül is, arra elég a nemzetközi kartellekre utalni, melyek a résztvevő országos kartellek versenyét egymás közt kizárják. A kartellek fejlődésére térve át, el kell ismernünk, hogy azok, mihelyt a jég meg volt törve, rohamosan tért foglaltak. Fejlődésük két irányú : extensiv és intensiv. Extensiv, a mennyiben a termelés mind több és több ágára kiterjed, mind több és több árut ölel fel; intensiv, a mennyiben a laza, szervezetlen kartellek helyét mind tömörebb, szilárdabb alkolásuak váltják fel. A mi az elsőt illeti, Németország, a kartellek e klaszszikus földje, Liefmann szerint1

) a következő fejlődést mutatja. Az alant jelzett éveket megelőzőleg volt kartell: 1865 1870 1875 1879 1885 1890 1896 4 6 8 14 90 210 260 Ugyanezen forrás szerint az 1896-ig fennállott kartellek száma 345 s ezek közül legtöbb, 82 a vegyi iparra esett, 80 kartell állott fenn a vasiparban, mely után a kő- és agyagipar következik 59, a textilipar pedig 38 kartellel, mig a sorban leghátul álló bőripar 5 kartellel dicsekedhetik. Nem szükséges mondanom, hogy ez a statisztika nem teljes, valamint nem teljes Liefmannak az osztrák és magyar kartellekre vonatkozó kimutatása sem, a mely 40 árunem kartellálásáról tud s egyúttal jelzi a kartellképzés gyors haladását az utolsó években. Ez a köztudomásu tény bizonyításra nem szorul, ámbár teljes képet csak a rendszeres, kényszeren alapuló nyilvántartás nyújthatna. A kartellek statisztikája egyébiránt csak ugy volna megfelelő s csak ugy mutatná be azok közgazdasági jelentőségét a maga teljességében, ha fogalmat adna arról, hogy a termelésnek mely százaléka áll tényleg ily szerződések behatása alatt. A kartellek puszta száma nem elég ennek feltüntetésére: egy-egy kartell több árucsoportot ölelhet fel, avagy külön kartellek vannak pl. a bádog, üveg, mezőgazdasági eszközök különböző fajaira, a mi a kartellstatisztika adatait nagyon is megváltoztatja, bár lényegileg épen nem fontos. A hazai kartellekről alább részletesen lesz szó: itt elég megjegyezni azt, hogy egész termelési ágak, nevezetesen a vasipar-, a ezukor-, kőolaj- s a vegyi ipar kartellek uralma alatt állanak s hogy más fontos ágak, a malom-, textil- és agyagipar is érintve vannak. Legmagasabb fejlemény a kartellek terjeszkedése tekintetében a nemzetközi kartell. A szorgalmas Liefmann2

) 1896-ra 41 oly kartellt tudott felsorolni, a mely Németországon kivül más államra is kiterjedt, ezek közül 14-ben szerepel Ausztria is. Mivel azonban ép ily nemzetközi kartelleknél van legkevésbé szükség kívülről látható szervezetre s

), természetes, hogy ezek rejtőznek el legkönnyebben a kutató szemek elől. x) „Die Unternehmerverbände (Konventionen, Kartelle) Ihr Wesen und ihre Bedeutung". Freiburg etc. 1897. a 144. lapon. 2) Id. m. 142. 1, a) Ilyenre még a nyereségfelosztással tervezett, az egész Európa ólomtermelőit egyesiteni akart kartellnek sem lett volna szüksége. Ld. u .ott 143. 1.