Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

'4 Piaczosztás előfordulhat és tényleg elő is fordul több kartell közt létrejött megegyezéseknél, nevezetesen pedig nemzetközi kartelleknél. A dynamitkartell a legismertebb példa erre; az egyes nemzeti, illetve vámterületi határokon belül e kartell összefoglalja a szerződő vállalkozók javára a piaczot, de azokon kivül már megosztja, ugy, hogy pl. a franczia kartell tagjai német területen nem árusítanak el és viszont. Az 1884. évi sinkartell a német, angol, belga és osztrák piaczot kölcsönösen biztosította az illető ország vállalkozóinak. A kartellek második nagy csoportja, a piaczösszefoglaló kartelleké, a vállalkozók egyetemét igyekszik az egész szóbanforgó piacz közös uiává tenni, s épen ezért nem oly egyszerű, nem oly szervezetlen, mint az előbbi csoport. A legkülönbözőbb eszközökkel és többé-kevésbé szoros és fejlett szervezettel szabályozza a piaczot a végből, hogy a termelés értékesítése minél kedvezőbb árak mellett menjen végbe, a termelési költségek pedig minél kisebbek legyenek. E két tényező különbözete alkotván a vállalkozói nyereséget: a kartell mindkét irányban felveszi a harczot, hogy e különbözetet a lehetőségig fokozza. Szükségtelen tehát a vevők és eladók kartelljét megkülönböztetni: a feladata magaslatán álló kartell egyszerre mindakettő: vevők kartellje, mert nyersanyag, segédanyagok, gépek, stb. és a munka tekintetében, mint vevő szerepel, termékeit pedig, mint eladó kartellálja. Tény csak az, hogy a mai kartellek az eladási, kinálati oldalon mutatnak gazdagabb szervezetet és dúsabb tagozatot s csakis ez a körülmény indokolja, hogy a további osztályozásnál ezt az oldalt vegyük egyelőre alapul. Hogy nyereséget biztosító árakat érjenek el, legegyszerűbb eszköznek látszik a vállalkozók részére az árak közös megállapítása. Megszabják azt a legkisebb árt, a melyen alul termékeiket nem adják el. S mivel csakhamar reájönnek, hogy az egységes ár betartása még nem szünteti meg a versenyt, sőt a tagok nagyobb levonások (rabatt), hosszabb hitel engedélyezése, szállítási költségek fedezése utján nagyon is elhalászhatják egymás vevőit: az áriimitáló kartellek rendesen egész sereg megállapodást is tartalmaznak az üzleti kikötések szabályozására. Sőt a magam részéről hajlandó vagyok kartellnek tekinteni az oly egyezményt is, moly csak ép ezen eladási feltételekre vonatkozik, árumegállapitás nélkül. Nagy malmainknak 1887. óta fennálló egyezménye, mely a zsákok visszavásárlását, a liszt csomagolását, a hitelezés mérvét s az árengedményeket szabályozza: ilyen tökéletlen kartell. Gyakorlati jelentőségét e mellékkikötéseknek egyáltalában nem szabad kicsinyelni; hiszen pl. a rabatt csökkentése vagy a hitelezés megvonása a kereskedő szempontjából egyenértékű megfelelő áremeléssel. Ám a tapasztalat megmutatta azt is, hogy pusztán az ár megszabása nem vezet kellő eredményhez. A legmagasabb ár sem ér semmit a vállalkozónak, ha készlete nyakán marad. Ha túltermelés volt vagy küszöbön áll: az árszínvonalat csak ugy lehet fentartani, ha a kínálatot mérséklik. Az úrkorlátozásokhoz tehát termeléskorlátozások járulnak, söt ez utóbbiak helyettesíthetik is az elébbieket, mert a termelés csökkentése — caeteris paribus -— az ár emelkedésére vezet. A termeléskorlátozás szerfölött változatos módokon megy végbe. Idetartozik már az üzemek fejlesztéséről való lemondás, tehát pl. oly megállapodás, hogy a fonógyárak ujabb orsókat, a szövőgyárak ujabb szövőszékeket be nem állítanak, a vasgyárak az idöszerint hidegen álló magas kemenczéket üzembe nem veszik, stb. Az üzemrcductio, melylyel fővárosi malmaink ismételve élnek, már egy további lépés. Történhetik olykép, hogy a gépek, eszközök vagy a munkások bizonyos hányadával abbanhagyják és abbanhagyatják a munkát, avagy ugy, hogy egyenesen az előző termelés százalékában fejezik ki a termelés csökkentését. Van eset arra is, hogy nem szabják meg az üzemrcductio kötelező mértékét, hanem az, a ki kevesebbet termel, jutalomban részesül. Még gyökeresebb eszköz az üzem teljes abbanhagyása egy időre, például az év egyharmadára, mint a hogy azt a bajor tükörüveggyárak 1892-ben tették. Ezen általános szünetelés helyett alkalmazzák kivételesen azt az eljárást is, hogy hogy egyes gyárakat csuknak be, természetesen kártalanítás mellett. Ez a termeléskorlátozó mód azonban inkább a nagy fusióknál játszik'szerepet] pl. az angol whisky-trust mindjárt megalakulásakor 80 gyár közül 68-at üzemen kivül helyezett. A kartellek árszabályozó hatása azonban mindaddig nem teljes, mig a termelők az árképződésnek csak egyik elemét, a kínálatot tartják nyilván. Az ár a kereslet és kínálat egyensúlyba helyezkedésével jő létre: a kínálat korlátozása tehát magában nem elég, hanem tudatosan olyan mértékben kell annak történnie, hogy a kereslettel egybevetve előnyös árakat eredményezzen. Azok a kartellek, melyek ezt a feladatot tűzik magok elé, az igazi «tökéletes kartellek» ; mint Schäffle nevezi: «a tulajdonképi» kartellek, Liefman, a kartellmorphologia e kiváló úttörője szerint, 1) a «magasabb rendű kartellek». Lényegök az, hogy az egész keresletet, mely tagjaikkal szemben nyilvánul, közös haszonra fordítják. Hogy képletesen fejezzem ki magamat: a kereslet összes ereit, mint a tó a beletorkoló patatokat és folyókat, egy közös tartóba gyűjtik össze s aztán ennek tartalmát, a tó vizét, egymás közt előre megállapított arányban megosztják. Am e megosztás a dolog természeténél fogva különbözőkép történhetik: 1. közvetlenül, vagyis ugy, hogy a kartellben levő vállalkozók mindegyike mintegy természetben kapja meg abból a maga hányadát — és 2. közvetve, vagyis ugy, hogy a tagok a hasznot osztják meg magok közt, a mely az egész kereslet kielégitéséböl reájuk háromlik. Folytatva a hasonlatot: az első esetben a tó vize tárgya az osztozkodásnak a maga természetes mivoltában, az utóbbi esetben pedig az, a mi értékeset abból kivontak, tehát a 1) Liefmann a kartelleket első sorban a keresők és vevők kartelljeire osztja fel idézett müvében (70—72. 1.). azután az utóbbiakat alsórendű vagy korlátozó (beschränkende) és magasabb rendű, felosztó kartellekre bontja fel, az utóbbiakat Kontingentierungen" néven is jelelv? meg,