Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 2. félév)

1900-11-04 / 94. szám

'5 feldolgozás eredménye. Az első módozatot üzletfelosztásnak, a másodikat nyereségfelosztásnak nevezzük. *) Az üzletfelosztó kartellek előre megállapított arányban részesitik tagjaikat az összes keresletben a mely feléjök fordul, illetve, a melyet magok számára lefoglalni sikerül. Utóbbi kitétel illik az árlejtésekre, köz- vagy magánszállásoknál: ha ily alkalmakkor a kartell nyeri el a pályázatot, a szállítást tagjai közt egyszerűen felosztja, mire külön orgánum nem is szükséges. Ellenben szükség van ilyenre a megrendelések felosztásánál. A kartell tagjai kötelesek a hozzájuk érkezett megrendeléseket a központi irodához vagy elárusító vállalathoz 2

) küldeni, a mely ezeket ugy, mint a közvetlenül hozzáérkezett megrendeléseket a kartellben meghatározott kulcs szerint felosztja. A mi a felosztási kulcsot illeti: azt vagy a termelési képesség, vagy az előző év, illetve évek tényleges termelése szerint szabják meg. Hogy azonban az egyes megrendelésnek kiutalásánál tekintetbe veszik a szállítási költségeket s a megrendelőt lehetőleg a hozzá legközelebb fekvő gyárhoz vagy bányához utalják; hogy továbbá a meglevő készletek is irányadók, sőt a hol romlandó czikkről van szó, a beraktározás tartama is számbajő: az nagyon természetes s elvileg csakis annyiban fontos, a mennyiben e tekintetek előidézhetik azt, hogy a felosztás végeredménye nem egyez a megállapított kulcscsal, a mikor is a következő módozatnak, a nyereségfelosztásnak kell legalább kisegitőkép közbelépnie. Ugyancsak igy vagyunk azzal az esettel, mikor a megrendelő bizonyos gyárhoz, bizonyos árujegyhez vagy minőséghez köti magát. Ily esetekben azonban a kartell azzal is ellensúlyozhatja a felosztás fenyegető egyenetlenségét, hogy a szállító vagy árujegy kikötése esetén magasabb egységárt állapit meg, mint az ily kikötések nélkül beérkező megrendeléseknél. A nyereségfelosztásnak Ismét két fontos válfaja van. Az egyik az eladást a vállalkozók kezében hagyja meg, a másik kiveszi azt abból. Az első válfajnál a kartellben résztvevő vállalkozó szabadon szerződik a megrendelővel, de köteles az eladott mennyiség után bizonyos összeget a közös pénztárba befizelni. Ez az összeg több-kevesebb pontossággal ugy van szabályozva, hogy a termelő nyereségével, az átlagosat értve, egyezzen. Legtöbbször megállapítják az alapárt, mely a termelési költséggel ér fel s megszabják a legalacsonyabb eladási árat. E kettő különbözetét kell a tagnak befizetni és pedig vagy egész forgalma, vagy annak csak egy része után.3

) A befizetett összegeket aztán ugy osztják Liefmann id. h. háromféle magasabbrendü kartellt különböztet meg, u. m. ajánlati, keresleti cs nyereségkontingentdlást. Az első csoport, melyet L. különben sem tart jelentősnek, lényegében az üzletfelosztás egy alfaja s igy Schaffte felosztása, melyet követtem, rendszeresebb. 2) A szervezetről, jogi szempontból is, alább szólok. B) Az elsőre példa a német lőporgyárosok vagy superphosphat gyárak kartellje, ez utóbbira a franczia gyertyagyárosoké. Ez utóbbit, rendkívüli érdekességénél fogva szó szerint ide iktatom: „Art. 1. La vente moyenne de chaque fabricant sera établie, en prenant pour base les bougies vendues par chacun pendant les cinq années écoulées du 31 déc. 1885 an 31 déc, 1890....... Chaque fabricant sera autorisé fel, a hogy az egyes résztvevők kontingense kívánja. Ez az előre megállapított arány biztosítja azt, hogy a tagok egymással ne versenyezzenek, mert hisz a nagyobb forgalmat elérő vállalkozó sikereinek eredményét nem maga élvezi, hanem élvezik azok, a kik vele szövetségben állanak, de megfelelő üzletet nem csinálnak. Ha a vállalkozó tényleg nem ád el drágábban, mint a megállapított minimális áron s ha termelési költsége a felvett alapárat megüti: neki a kontingensen tul eladott áru után egyáltalán nincs semmi haszna. Sőt oly megállapodások, minőket a német superphosphatgyárak vagy a franczia gyertyagyárak létesítettek s a melyeknél az egyes vállalkozó kontingense túllépésével növekvő befizetésre van kötelezve, ellenben az azon alul maradásnál jutalomban részesül, megfosztják még attól az esetleges haszontól is, a melyre a minimalis áron felül való eladás és a termelési költségben való takarékoskodás által elérhet. Hogy az ellenkezőbe ne csapjon át a nagyobb forgalom eredménye, s hogy esetleg a kinálat nagy csökkenése ne álljon elő, arról egészben gondoskodik az a körülmény, hogy a kartell ujabb megkötésénél a kontingens felosztására irányadó szokott lenni az előző tényleges termelés, s igy a vállalkozók kitartóbbjai számára elegendő ösztönző van adva a termelés fentartására. Az az ismert körülmény különben, hogy a nagyiparban a termelés fokozása bizonyos határokig leszállítja a termelés egységének előállítási költségeit: a termelés kiterjesztése mellett szólna s a kartellalkotók üzleti routineján fordul meg, hogy ép ez előnyt a kontingens túllépésére szabott hátrányok közömbösítsék, s ezzel a kínálatot a kívánt szivonalon megtartsák.1

) Ezt a czélt, melyet a nyereségfelosztó kartellek első válfaja az egyes tagok üzleti érdekeinek kellő sakkbantartása által ér el, közvetlenebbül közelíti meg a második válfaj, melynél a résztvevők áruit a kartell egy külön organuma, rendesen az e czélra alakított részvénytársaság2

), megveszi, s aztán eladja. A kontingenst, a melyet az egyes résztvevő átadni jogosult, s az átvételi árt előre megállapítják s azt a hasznot, melyet az elárusító szerv elér, az üzleti költségek á vendre en pleine franchise les 80°/o de sa vente moyenne. Au delá de 80% il versera ä la masse une contribution de 12 francs par 100 kilogr. de 80% á 90% 14 „ „ 100 „ „ 90% á 1000/0 16 „ „ 100 „ „ 100% á 110% et ainsi de suite avec une progression constante de 2 francs par 10%". Ld. Claudio-Jannet jelentését a franczia kartellekről a Schriften des Vereins für Socialpolitik LX. köt. II. rész. 17. lapján. Nehogy a termelés csökkentése nagy előnynyel járjon, a kontingensen alulmaradás esetére megszabott jutalmat korlátokhoz szokás kötni. Igy a franczia gyertyagyárosok ismertetett kartellje a 80%-on alul való termelésnél 100 kilónként 12 franc „indemnité"-t nyújt ugyan, de csak 20% erejéig, vagyis a kontingens 60%-án alulmaradó termelő további előnyben nem részesül. 2) Németországban legújabban, az 1892. évi ápril 20-ki törvény által megteremtett „Gesellschaft mit beschränkter Haftung" alakjában keletkeznek ily kartellorganumok, mint a mely alak az alapítás ellen-jj őrzése, a közegek felelőssége s a nyilvános számadás dolgában enyhéb a részvénytársaságinál.