Központi Értesítő, 1900 (25. évfolyam, 1. félév)
1900-02-08 / 11. szám
Kereskedelemügyi m. kir. Minister. 44745/890. —\Tií. szá m Eee delet az összes 11. foku iparhatóságokhoz, a kézi zálogok kiváltása, vagy a lejárt kölcsönök meghosszabbítása alkalmával nyugtató kiszolgáltatása iránt. Panaszok merültek föl arra nézve, hogy egyes zálogüzlettulajdonosok a zálogtárgy kiváltása alkalmával magasabb kamatot szednek, mint a mekkorára az 1881 ; XIV. törvényczíkk 11. §-a értelmében jogosítva vannak. Ezen törvénytelen eljárás bizonyítását azonban megnehezíti, sőt sok esetben lehetetlenné teszi azon körülmény, hogy az elzálogosító fél a zálogtárgy kiváltása, vagy a lejárt kölcsön meghosszabbítása alkalmával nem kap elismervényt a teljesített fizetésekről, a mely elismervénynyel kétségtelenül igazolhatná, hogy a lejárt kölcsön meghosszabbítása, vagy a zálogtárgy kiváltása alkalmával a zálogüzlet tulajdonosának minő czimen minő dijakat fizetett. Hogy tehát egyfelől a közönséget a megengedettnél magasabb, vagy meg nem engedett czimeken szedett dijak fizetésétől megóvjam, viszont azonban másfelől kizárjam azt is, hogy a közönségnek a zálogkölcsöndijak magasságával tisztában nem levő része állal emelhető panaszok alapján a zálogüzlettulajdonosok netalání alaptalan zaklatásoknak tétessenek ki, ezennel elrendelem, hogy minden zálogüzlettulajdonos a lejárt kölcsön meghosszabbítása, továbbá a zálogtárgy kiváltása alkalmával az illető félnek a teljesített fizetésekről nyugtát kiszolgáltatni tartozik. Ennek l'olylán a zálogüzletlulajdonosokat megfelelő, s az iparhatóság által hitelesítendő szelvény (joxta) könyv beszerzésére kötelezem, a melybe a nyugtató oly módon helyezendő be, hogy annak egyik fele az elzálogosító fél részére könnyen kiszakítható s a félnek kézbesíthető legyen; mig a másik fele, az 1881 : XIV. törvényczíkk 10. §-a alapján foganatosítani szokott iparhatósági ellenőrzés czéljaira, az illető szelvénykönyvben benhagvandó, a szelvénykönyv pedig az abban foglalt utolsó nyugtató kiszolgáltatásának napjától számítandó 6 hónapon keresztül a zálogüzlettulajdonos által megőrzendő. ügy a fél részére kiszolgáltatandó, mint a szelvénykönyvben megőrzendő elismervényen a következő adatok tiintetendök föl és pedig : 1. a nyugtató folyószáma, 2. az elzálogosítás napja, 3. az adott zálogkölcsön összege, 4. a kiváltás vagy meghosszabbítás napja, 5. a fél által tényleg lizetett kölosöndij (kamat) összege, 6. a zálogüzlettulajdonos aláírása. Azon zálogüzlettulajdonos, a ki a fentiek értelmében vezetendő szelvénykönyvet nem vezeli, vagy nem ezen rendeletben körülírt módon vezeti; továbbá a szelvénykönyvet az előirt ideig meg nem őrzi, végül azon zá'ogüzlettulajdonos, a ki a lel részére, akár kívánja a nyugtató kiszolgáltatását akár nem, a nyugtatót az előirt módon kitöltve ki nem szolgáltatja, kihágást követ el s az 1879: XL. törvényczíkk 16. és 22. §-aira való tekintettel 200 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel, nem fizetés esetén pedig 10 napig terjedhető elzárással büntetendő. A jelen rendelet szerint minősülő kihágások elbírálására az 1884: XVII. törvényczíkk 166. §-ában megjelölt iparhatóságok illetékesek. Ezen rendeletem 1900. évi márczius hó 1-én lép életbe s kiterjed a törvényhatóságok, községek, részvénytársaságok és szövetkezetek által folytatott kézizálog-üzletekre is oly módosítással, hogy az annak a most emiitett zálogintézetek részéről történő betartása feletti ellenőrzést magamnak tartom fenn. Budapest, 1900, évi január hó 19-én. Heget lüs. Kereskedelemügyi m. kir. Minister. 44745 VI II'99. SZÍim Az összes hazai H. fokú iparhatóságoknak. A kézizálogok kiváltása s a lejárt kölcsönök meghosszabbítása alkalmával nyugtató kiszolgáltatása tárgyában kiadott rendeletemet tudomásul s alkalmazkodás végett azzal a felhívással küldöm meg a hatóságnak, utasítsa a hatásköre alá tartozó I. fokú iparhatóságokat, hogy jelen rendeletemet ügy a területükön létező kézi-zálogüzletek tulajdonosaival, mint — lehető széles körben — a közönséggel is ismertessék meg. Ezzel kapcsolatban még a kővetkezőket tartom szükségesnek a hatósággal közölni: 1. A magánzálogüzlettulajdonosok ellen inindgyakrabban merülnek fel panaszok azon visszaélések miatt, melyekkel nevezettek ,árverésen visszamaradt tárgyak" elárusitása czimén nemcsak zálogházakból kikerült, hanem általuk összevásárolt uj, de selejtes ékszeráruk elárusitásával, valamint egyeb, alább érintendő jogosulatlan eljárások alkalmazásával a vásárló közönséget megtévesztve károsítják. E visszaélései• föforrásának azt a körülményt tartom, hogy a mayánzáloy üzlettulajdonosok ékszer kereskedésre jo/Jositó ipar igazolványt váltvazálog üzletii kei és ékszi'rkeresk'Jesiiket egg ugyanazon helyiségben folytatják. Ez a körülménykapcsolatban a magánzálogüzletek kirakataiban, feliratain stb. alkalmazott „árverésen visszamaradt tárgyak* jelzéssel, a vásárló közönségben azt a hitet ébreszti, hogy az illető helyen olcsó pénzért értékes czikkhez jut, holott valójában nem egyszer értéktelen árut vásárol drága pénzért. Az 1881: XIV. törvényczíkk 1. §-a szerint a kézi-zálogüzlet nyitására magánosoknak az engedélyt az elsőfokú ipar» hatóság adja meg azon megbízhatóság mérlegelése mellett, mely ezen üzlet viteléhez a közérdek szempontjából megkívántatik. Már pedig a megbízhatóság feltételeit az iparhatóság az engedély megadása alkalmával kutatni tartozik. A hivatkozott törvény czélzalához képest nem tartom elégségesnek, ha az iparhatóság a megbízhatóság feltételeinek megállapításánál csak a folyamodó fél személyi megbízhatóságát keresi, hanem elengedhetleníil kutatni kell azt is, vájjon a kézi-zálogüzlet humanistikus és szocziálpolitikai hivatását nem csorbithatják-e egyéb mérlegelendő körülmények, nevezetesen nem adnak-e ezen körülmények alkalmat a zálogra szorulók könnyelműségére, nem nyujtanak-e továbbá alkalmat a közönség megtévesztésére, végre vájjon ezen körülmények nem olyanok-e, melyek a zálogüzletre előirt iparhatósági ellenőrzést is meghiúsíthatják. Miután pedig a közönség megtévesztését czélzó hangzatos feliratok és a selejtes áruk zálogbaadásával s ezek elárusitásával elkövetett üzelmek leginkább az ékszerüzletekkel kapcsolatos kézizálogüzletekben tapasztalhatók, továbbá mivel ezen üzletkapcsolat a zálogüzletek hatósági ellenőrzését is megnehezíti s igy az a megbízhatóság is, melyet az 1881 : XIV. törvényczíkk 1-ső §-a a zálogüzlet tekintetében megkíván, fenn nem forog, felhívom a hatóságot, utasítsa a hatósága alá tartozó összes elsőfokú iparhatóságokat, hogy ezek a jövőben csak oly esetekben adják meg az 1881 : XIV. törvényczíkk 1-ső §-ban körülirt engedélyt, midőn a folyamodó kötelezi magát, hogy kézizálogüzletével egy ugyanazon helyiségben ékszerkereskedést, vagy más oly üzletet nem fog folytatni, mely által a fent körülírt tekintetek csorbulást szenvedhetnének. Utasítsa egyúttal a hatóság az elsőfokú iparhatóságokat, hogy a kézizálogüzlettulajdonosoktól e kötelezettség be nem tartása esetén áz iparengedélyt azonnal vonják el s erről a hatóság utján hozzám jelentést tegyenek. Miután továbbá az emiitett erkölcsi
