Központi Értesítő, 1896 (21. évfolyam, 2. félév)

1896-08-27 / 70. szám

- 160 — mitva még hat hétig élvezi, mert egyrészt a törvény 25. §.-a a 33. §-hoz hasonlóan nem tesz különbséget a tagsági jognak még 6 hétben történt megállapításánál azon körülmény között, vájjon a keresetképtelen tag a magyar korona országainak területén tartózkodik-e vagy pedig a külföldre távozott, tehát ily megkülönböztetésnek a fentebb emiitett második esetben nézetem szerint jogalapja nincsen, másrészt pedig, mert nem tartanám méltányosnak, hogy az ipari alkalmazottak csupán abból az okból, mert szomszéd vagy más állam területére talán munkakeresés végett átléptek, ez oknál fogva betegsegélyezésre való igényüktől azonnal megfosztassanak, ami az 1891. óvi XIV. t.-cz. humánus ezólzataival sem volna igen összeegyeztethető. 2. A munkanélküli tagoknak a törvény 25. §-ában nyújtott kedvezmény megadásánál nézetem szerint elbírálás tárgyát képezi az, hogy az illető a tagsági dijakat tényleg keresethiány miatt mulasztotta-e el befizetni; a körülmény igazolására azonban — községi előljárósági, illetőleg helyhatósági bizonyítvány nem okvetlenül szükséges, mert a betegsegélyző pénztárak, köztudomású tények, egyéb bizonyítványok, sőt az illető tag megbízhatósága esetén annak puszta vallomására is beigazoltnak tekinthetik azt, hogy a járulékok befizetésének elmulasztása tényleg keresethiány miatt történt-e vagy sem. Amint azonban egyfelől a keresetképtelen tagok érdekeire való tekintettel nem tartom méltányosnak azt, hogy a keresethiány igazolására minden esetben a költséggel járó helyhatósági bizonyítvány felmutatása, illetőleg beszerzése kivántassék meg, másfelől a betegsegélyző pénztárak érdekeire való tekintettel nem vonható kétségbe a pénztáraknak azon joga sem, hogy egyes tagjaiktól a szükséges és a tag állításainak valószinütlenségéhez képest, a keresethiány igazolásául helyhatósági bizonyítványt követeljenek be, s hogy a törvény szerint segélynemek kiszolgáltatását e bizonyítvány felmutatásától tegyék függővé, mert kétségtelen, hogy ellenkező esetben a törvény rendelkezéseinek kijátszására és a betegsegélyző pénztárak vagyoni érdekeinek megkárosítására mód nyújtatnék, ami a törvény intentióival összeegyeztethető nem lenne. 70. A kereskedelemügyi m. kir. ministernek 3750. sz. a. kelt és Sáros vármegye alispánjához intézett rendelete. Az S. A. ós T. plavniczai gőszfürész-telepén alkalmazott munkások biztosítási kötelezettsége tárgyában az alispán ur részéről f. é. márczius hó "2-án 2050. sz. a. hozott s az elsőfokú iparhatósági határozattal megegyező másodfokú határozatot, mely szerint a nevezett teleptulajdonosok a határozatban megnevezett munkásaiknak a ker. betegsegélyző pénztárba való bejelentés kötelezettsége alól az 1891. óvi XIV. t -cz. 6. §.-a alapján az 1896. évre felmentettek, azonban az 1894. és 1895. évről esedékessé vált járulékoknak megfizetésére, valamint a jövőre felfogadandó alkalmazottaknak a ker. betegsegélyző pénztárba való bejelentésére köteleztettek, az eperjesi ker. betegsegélyző pénztár részéről a törv. határidőben beadott felfolyamodás következtében felülvizsgálat alá vettem. Ennek eredményéhez képest az intézett másodfokú iparhatósági határozat felolvasása mellett a felsőtarczai járás főszolgabirájának mint elsőfokú iparhatóságnak a f. é. január hó 9-ón 85. sz. a. hozott határozatát illetékesség hiánya miatt ezennel harmadfokulag megsemmisítem s a szóban forgó ügynek illetékes törvényszerű eljárás végett Eperjes sz. kir. város tanácsához, mint az eperjesi ker. betegsegélyző pénztárra nézve illetékes elsőfokú iparhatósághoz való áttételét rendelem el. Mert az ipari ós gyári alkalmazottaknak az illetékes betegsegélyző pénztárhoz való be nem jelentése nz 1891. évi XIV. t.-cz. 26. és 83. §§-ai értelmében kihágást képez, melynek jogkövetkezménye a 83. a) pontja alapján kiszabandó pénzbüntetésen felül az, hogy az illető munkaadó a be nem jelentett alkalmazottai után esedékessé vált járulékokat a 26. §. alapján sajátjából megfizetni köteles. Az 1891. óvi XIV. t.-cz. határozmányaiba ütköző kihágás eseteiben pedig a törvény 84. §-ában foglalt utalás következtében a 78. §.-ban szabályozott illetékesség az irányadó, mely szerint abban az esetben, ha a péntár kerülete több iparhatóság területére terjedne ki, a betegsegélyző pénztár és munkaadó között fölmerült vitás ügyek, illetve kihágások elbírálására a pénztár szókhelye szerinti iparhatóság illetékes. Minthogy pedig a fentnevezett teleptulajdonosok alkalmazottaikat a ker. betegsegélyző pénztárhoz bejelonteni elmulasztották s ez által a törvény 26. §.-ába ütköző és a 83. a) pontja szerint minősülő kihágást követtek el, e kihágási ügy elbírálására, illetve a járulék fizetési és az ezek után felveendő alkalmazottak bejelentési kötelezettségének megállapítására a fentebb intézett törvényes határozmányok értelmében Eperjes sz. kir. város tanácsa, mint az eperjesi ker. betegsegélyző pénztárra nézve az illetékes elsőfokú iparhatóság van hivatva. Hasonlóképen illetéktelenül hozta a felső-tarczai járási főszolgabirája határozatának azt a rendelkezését is, mely szerint a nevezett teleptulajdonosok alkalmazottaik bejelentésének kötelezettsége alól a törvény 6. §-a alapján 1896. év folyamára felmentetnék, mert abban az esetben, ha a törvény emiitett szakaszában foglalt felmentvény a munkaadótól megtagadtatik, vagy a felmentvény megadatik, a munkaadó alkalmazottait a ker. betegsegélyző pénztárba bejelenteni, illetve onnan kijelenteni köteles, minélfogva oly fölmentvény a ker. betegsegélyző pénztár érdekeit is lényegesen érinti, ugy, hogy ebben az esetben is a törvény 78. §-ának b) pontjában emiitett viszony a pénztár és a munkaadó között fennforog annak elbírálására, illetve a felmentvónynek, egyrészt a pénztár érdekeire, másrészt a munkaadó megbízhatóságára való tekintettel leendő megadására, tehát a telep illetve a munkaadó lakhelye szerint illetékes iparhatóság véleményének meghallgatásával, a ker. pénztár székhelye szerint illetókos elsőfokú iparhatóság illetékes. Mindezeknél fogva az idézett alsófoku iparhatósági határozatok megsemmisítendők s az iratoknak a kihágási ügynek szabály- ós törvényszerű elbírálása végett, Eperjes sz. kir. város tanácsához, mint illetékes elsőfokú iparhatósághoz leendő áttétele elrendelendő volt. A f. ó. május hó 23-án 37,950 sz. a. kelt jelentésével felterjesztett ügyiratokat megfelelő további eljárás végett ide csatolva lekíildöm.