Központi Értesítő, 1894 (19. évfolyam, 2. félév)

1894-12-30 / 105. szám

Melléklet a „Központi Ertesitő" 1894-iki 66. számához. KERESKEDELMI KÖZLEMÉNYEK A MAGYAR KERESKEDELMI MUZEUM KÖRÉRŐL. IV. évfolyam. 1894. Budapest, augusztus hó 15-én. 15. szám. TA.HTALOM : Kivitelünk Dél-Oroszországba. (Az odesszai főconsulatus jelentőséből.) Svájcz külkereskedelme 1894-ben (I. Negyed, Nyers termények bevitele, monarchiánkból és más országokból.) Üzleti Tudósítások. (A Keresk. Muzeum philipoppoli képviselőségének julius havi jelentése.) Vámügy. Szőlő-tők nemesítésére yaló parafadugók. Statisztika. Magyar Statisztikai Évkönyv uj folyam. 1893. Közlekedési és díjszabási ügyek. Gabonadijszabások drágulása Németországgal való forgalomban. — Utelőirás a fuvarlevélen. — Uj díjszabások ős pótlékok. Árlejtések. Vasúti és vegyes belföldiek. Vegyes közlemények. Consuli jelentésekből (A salonichi— monastiri vasút megnyitása és forgalma. — A janinai consuli kerületből. — Magyar borok Kelet-Indiában. — Magyar iparczikkek Kelet-Indiában. Varsóból. — Az odesszai piaczról.) — Kikészitési eljárás. A Kereskedelmi Muzeum könyvtára. (Folytatás). A Magyar Kereskedelmi Muzeum köréből. Hivatalos órák. Kereskedelmi Muzeum képviselőségei. Kivitelünk Dél-Oroszországba. (Az odessai cs. és kir. főconsulatus jelentéséből.) Mig Déloroszország egyrészt mezőgazdasági tekintetben saját gazdag termelési képessége folytán független volt az idegen beviteltől, addig másrészről az évek óta fennálló magas védvámok következtében a belföldi ipar is annyira kifejlődött, hogy csekély kivétellel az egész szükséglet belföldi termelés által fedeztetik. Olyan áruk, a melyek kivitelünkre nézve különösen fontosak, mint posztók, kézmüáruk, Lengyelországban ós Moszkvában, üveg, vasedények, hajlított bútorok szintén Lengyelországban, gyufa, papir és czellulose Finnországban anynyira képviselve vannak, hogy a mi áruinkut vagy fölöslegessé teszik, vagy csak egyes különlegességeknek engednek tért. Tény ugyan, hogy a belföldi fogyasztó aránylag rosszabb árukat drágábban fizet odahaza, mint külföldön, minthogy a belföldi gyártmányok minőség dolgában alantabb fokon állanak a külföldieknél, de az nem változtat azon, hogy a magas védvámok által a mi iparunk számtalan ága úgyszólván ki van zárva a versenyből. Ezek az akadályok különösen szükségessé teszik, hogy megvizsgáljuk, hogy mégis mily árukat vihetünk be eredményesen s milyen segédeszközökhöz kell folyamodnunk, hogy kereskedelmünket, a mely Oroszországban szük határok közé van szorítva, jobban kiterjeszthessük. Ez a vizsgálat aktualissá lett az Oroszországgal kötött vámszerződósünk által. Az 1893-ik óvben az odesszai piaezra összesen 39 millió rubel értékű árut vittek be. Ennek nagyobb fele (körülbelül 20 millió rubel) egyetlen specziális czikkre, a nyers gyapotra esik, a mely az orosz fonókban dolgoztatik fel. Ezenkivül körülbelül 10 millió rubel esik más czikkek egósz sorozatára, a melyek természetűknél fogva kivül ősnek a mi kivitelünk körón, mert nagyrészt egyenesen a termelés helyéről hozatják azokat, igy teát, gyarmatárukat, nyers jutát, kókuszt stb. E szerint az összes importnak körülbelül negyed része, vagyis 10 millió rubel érték marad hátra, a melyben a mi kereskedelmünk versenyezve részt vehet. Ezek a viszonyok nemcsak az odesszai piaczon, hanem egósz Dóloroszországban uralkodnak és óvek óta változatlanul állanak fenn, sőt az tapasztalható, hogy az idegen árubevitel folytonosan szűkebb határok közé szorittatik. E nehézségeken kivül továbbá más iparállamok bevitelével is számolnunk kell és pedig éppen a legjobb kiviteli áruinkkal Németországgal, mert mindazok az előnyök, a melyek az uj vámdijtótelek által kivitelünknek esetleg kedveznek, kedveznek egyszersmind azoknak is, a kik velünk versenyeznek. Azon kell tehát fáradoznunk, hogy minden segédeszközt megragadjunk, hogy az odesszai piaczon oly pozicziót szerezzünk, a mely ép oly kedvező a mi kivitelünkre, mint amilyen a versenyző nemzeteké. E tekintetben egy főakadálylyal kell küzdenünk, ugyanis azzal, hogy az osztrák ós magyar czégek nincsenek kellőleg képviselve. Egósz Dóloroszországban egyetlen osztrák vagy magyar kereskedői czóg sincs, a mely külföldi czikkek árusításával foglalkoznék ! Nincs továbbá specziális érdekünket szolgáló egyetlen ügynökség sem, míg német czégek ugy az odesszai piaczon, mint pedig a vidéki városokban, évek óta képviselve vannak ügynökségek által, a melyeknek az egész országban domináló befolyásuk van. Ez nagy nehézségeket okoz különösen akkor, ha arról van szó, hogy uj összeköttetések számára képviselőket szerezzünk. Nagyon sok árunk terjesztése azért nem sikerült, mort nem volt található olyan ügynök, vagy közvetítő, a kinek a kellő képzettség mellett különös oka lett volna az ügy iránt érdeklődni. Majdnem minden nagyobb ügynökség külföldi árukat ós czégekot képvisel ós nehezen bírhatók rá, hogy a mi konkurrencziánkat mozdítsák elő. Csak fiatal erők vállalkoznak erre, melyek a helyzettel nem tudnak megküzdeni. Ez volt az oka annak is, hogy a német-orosz vámháboru, a látszólagos kedvező konjunktúrák ós minden erőlködésünk daczára, a versenyünket Dóloroszországban nem segítette olő és kivitelünknek egyáltalában nem vált előnyére. Előnyös volna tehát ily körülmények között, ha kiválóan szakképzett erőket küldenónek a monarchiából az odesszai piaezra, a kik exportezógeinket állandóan kéj)viselnék. Második segédeszköz az utazó ügynökök kiküldése volna. E tekintetben a német koreskedelmi körök nagyon is előnyben vannak. Német