Központi Értesítő, 1894 (19. évfolyam, 2. félév)

1894-12-30 / 105. szám

— 110 — julius 8. Győr, Komárom, Pápa, Veszprém, Tata, Esztorgoin 300 9. Zágrábi horvát mérnök-egyesület 50 „ 11. Győri iparosok 11 13. Békés-Csaba 80 „ 13. Beszterczebánya . 12 15. Arad 20 „ 21. Kaposvár 10 „ 22. Miskolcz, Eger, Rimaszombat 160 „ 22. Kolozsvár 16 22. N.-Várad 15 „ 23. Fehértemplom 20 29. Békés 12 29. Torda 28 29. Szentes 36 29. Szabadka 34 29. Szt.-Tamás 15 29. Ó-Becse 11 29. Ada 14 29. H.-M.-Vásárhely 47 30. Csongrád 28 31. Békés 27 31. Nagy-Káta 12 Bejelentve: Augusztus 1. Zsombolya 10 „ 2. Deés , 15 „ 3. Szeged, Baja, Zombor, Ó-Kanizsa .... 4. Kis-Czell 15—18 „ 5. Losoncz 14 „ 5. Szarvas s 30 6. Versecz 48 „ 7. Pancsova 46 19. Eszék 100 Felemlítjük meg, hogy az illusztrált kiállítási katalógusnak két első kiadása már teljesen elfogyott ós harmadik kiadásról kellett gondoskodni, továbbá, hogy a kiállítást hat hót alatt junius 10-től julius 29-ig 109,378-an látogatták. A debreczeni 1894. óvi országos tanszer kiállítás f. óvi augusztus hó 18-án nyittatik meg és szeptember hó 2-ig fog tartani. A bejelentett tárgyak legkésőbb f. óvi augusztus 10-ig a kiállítási igazgatósághoz (Debreczen, kereskedelmi akadémia) annyival is inkább beküldendők, mert a később érkezők nom vétetnek figyelembe. A debreczeni országos tanszer kiállításra küldött tárgyak (tartályok is, pl. szekrények) visszaküldése a magyar államvasutak összes vonalain teljesen dijtal an. Az igazgatóság katalógust fog kiadni, melybe hirdetéseket vesz föl. Fölvilágositásokkal szolgál Vántsa György kiállítási titkár. (1220.) Vegyes közlemények. A rumániai kereskedelmi ezógekröl a rumániai statisztikai hivatal által kiadott „Buletin Statístic General" f. évi II. füzete igen részletes tanulmányt közöl, melyből fölemlítjük a következőket: Rumániában a kereskedelmi czégek között előfordult bukások száma volt 1885-ben 134, 1886-ban 111, 1887-ben 76, 1888-ban 128 és 1889-ben 126 eset, vagyis összesen ezen öt év alatt 575 bukás. Legtöbb bukás fordult elő Bukarestben, azután Galaczban, Pitestiban, Tulcsában, Brailában, Jassyban, Ploestíben, Bolocsinában stb., vagyis Rumánia főbb kereskedelmi helyein. A bukott czégek közt volt 1889-ben 55-66% román, 34-29% izraelita ós 10-02% egyéb. Az ilfovi (Bukarest) törvényszék területén létező bejegyzett czégek közül nemzetiség szorint van 32 magyar, 347 osztrák, ugyanannyi német birodalmi, 38 franczia, 21 olasz, 10 angol, 2 svájczi, egy spanyol, 104 orosz stb. Qlasz tudakozó irodák A genuai főconsulátus jelentése szerint Genuában kót tudakozódó intézet áll fönn; az egyik a Mercurio Italiano", a másik A. Caligo ós társa — mindakettő évről-évre mindinkább hasznointózmónynek bizonyul. A „Mercurio Italiano" évi előfizetési dija 9-95 lira; a díj minden tudakozódásért helyben 50 c. — Olaszországban 1 lira, európai állas mokban 2-50 1. — Egyptom, Tripolis Tunisban 3 1. — egyebütt 3*50 I. A Caligo és társa cég szintén nagy tevékenységet fejt ki az imformátiók s ujabban a szállítások terén is. Van 310 levelezője, 1698 tudósítója és 514 olasz és 474 külföldi bérlője. (1208.) Más forrásból a nápolyi „Securitas" irodáról vettünk kedvező értesítéseket. (1184.) Az angol selyemiparról Azon kiállítás alkalmából, mely Londonban Stafford House St. .hímesben a mult hó folyámán megnyílt, a londoni cs. ós k. főconzulatus következőket írja az angol selyemiparról: Az angol kercskedővilágban néhány esztendő óta arra törekszenek, hogy a selyemipar föllendülését elősegítsék. Azt az eszmét hangoztatják, hogy Angolországban a selyemipar régebb idő óta virágzik, mint a kontinensen ós Anglia ezen a téren is versenyezhet a többi országokkal. Akczíót is kezdeményeztek a selyemipar föllendítésére ós a női világot sikerült e czólra megnyerni. Ekként keletkezett a „Ladies' National Silk Association", amelynek az volt a czélja, hogy a belföldi gyártás javára propagandát csináljon az által, hogy kiállításokat rendezett. A jolenlegi londoni kiállításnak az a jelszava, hogy föl kell venni a külfölddel a versenyt ós be kell bizonyítani, hogy Anglia ezen a téren is független tud lenni. Csakhogy Angolországban a selyemipar jelenleg olyan helyzetben van, hogy éppenséggel nem képes a kontinenssel a harezot sikeresen fölvenni. A londoni kereskedelmi kamara közlönye a „Commerce" állítása szerint az Angolországba importált selyemáruk értékét 12.000,000 font sterlingre, az exportált áruk értékét pedig iy2 millió font sterlingre becsülik. A kontinensről tehát körülbelül 150.000,000 forint értékű selyemárut visznek be Angolországba. Arra a kérdésre, hogy ennek a tekintélyes összegnek hányadrésze esik az osztrák-magyar selyemipar javára, külföldi kereskedelmünk statisztikája a következő adatokat szolgáltatja : Az 1892-ik évben Angolországba exportáltatott: Selyemhulladák 1'680 frt értékben Czérnaselyem 24-800 „ „ Varróselyem 550 „ Selyemáruk 470 „ „ Selyemcsipkék 4-500 „ Selyemdiszitósek 938*400 „ Félselyemáruk 428-400 „ Összesen 1-398,800 „ Az osztrák-magyar selyemexport tehát a kontinensről az Egyesült- királyságba egy év alatt importált selyemáruk összegének alig 1%-át teszi ki. Pedig a tény, hogy Anglia egy esztendő alatt 12 millió font sterling értékű selymet importál, legjobban bizonyítja, hogy Angolország a selyemiparnak még mindig kitűnő piaczát képezi. (De érdekes tudni, hogy az angolok milyen eszközökkel igyekeznek magukat emanczipálni az idegen importtóL) (1209.) A londoni earls-courti iparkiállitásról a londoni cs. és k. főconsulatus a következőket jelenti: A kiállított iparczikkek közül mindenek előtt az