Központi Értesítő, 1893 (18. évfolyam, 2. félév)
1893-12-31 / 107. szám
— 129 — A kereskedelemügyi magy. kir. ministeinek 23190 sz. a. kibocsátott rendelete az osztrák-magyar bank alkalmazottainak a betegsegélyző pénztárakhoz valóbelépés kötelezettsége alóli felmentése tárgyában Valamennyi magyarországi másodfokú iparhatóságnak. Minthogy az osztrák-magyar bank összes tisztviselőit és szolgáit betegség esetén a veltik megállapított szolgálati szerződés szerint legalább husz hétig részesiti teljes fizetésben, ennélfogva nevezett bank összes alkalmazottait az 1891. XIV. t.-cz. 6. §-a alapján betegsegélyző pénztárba való kötelező belépés alól ezennel felmentettem. Miről az iparhatóságot oly felhivással értesitesi, miszerint a hatósága alá tartozó területen levő kerületi betegsegélyző pénztár, illetve pénztárak igazgatóságát az ezen pénztár, illetve pénztárak feletti felügyelettel megbízott 1. fokú iparhatóság, illetve iparhatóságok utján oda utasítsa, hogy a mennyiben a fentnevezett banknak a kerületi pénztár területén főintézete, fiókja vagy mellékhelye volna, az azoknál alkalmazott tisztviselőket ós szolgákat a kerületi betegsegélyző pénztárba való belépésre ne kötelezze. Budapest, 1893. április hó 20-án. Lukács. mazásban. — Az emiitett törvényszakasz világos értelme szerint, minden ipari és gyári alkalmazott, ki a munkaadó iparánál van alkalmazva, a kinek egy munkanapra eső fizetése vagy bére 4 frtnál nem magasabb, biztosításra kötelezettnek tekintendő, ha azon iparosnál való foglalkoztatása, illetve alkalmaztatása 8 napnál hosszabb ideig tart, s ezen biztosítási kötelezettség csak akkor nem áll be, ha az iparos munkaadó a munkába álláskor világosan kikötötte, hogy az alkalmazás 8 napnál rövidebb időre fog terjedni, amely kikötésnek következése az, hogy a munkaadó 8 nap lefolyása alatt az alkalmazottat az alkalmazásból el is bocsássa. Miután pedig köztudomásu, hogy az épitő-iparhoz tartozó iparosok ós munkások munkája rendszerint 8 napnál hosszabb ideig tart, s igy az iparuk körében foglalkoztatott alkalmazottak, tehát az u. n. napszámosok is rendszerint 8 napnál tovább tartó munkára alkalmaztatnak, ennélfogva az ilyen napszámosoknak, ha napi bérük 4 frtnál nem magasabb, az 1891. XIV. t.-cz. 28. §-ában felsorolt valamely betegsegélyző pénztárhoz kell tartozniok s igy ezek irányában a munkaadó mindazon kötelezettségeket tartozik teljesiteni, melyek az emiitett törvényben a biztosításra kötelezettek tekintetében a munkaadókra kiszabva vannak. — Felhívom tehát a címet, hogy az I. fokú iparhatóság utján a fentebbiek tartalmáról ugy az említett ipartestületet, valamint a kerületi betegsegélyző pénztári, is, ez utóbbit hivatkozással idezárt felterjesztésére, szigorú alkalmazkodás végett értesítse. Budapest, 1893. április hó 29-én. Lukács Béla, s. k. 33 A kereskedelemügyi m. kir. ministernek 24654/93. sz. a. Budapest fő- és székváros tanácsához intézett elvi jelentő ségü rendelete. A budapesti ker. betegsegélyző pénztár igazgatóságának közvetlenül hozzám intézett s mellékleteivel együtt idemellékelt felterjesztéséből értesültem arról, hogy a bpesti építőmesterek, kőmives-, kőfaragó- és ácsmesterek ipartestülete a tagjaihoz intézett körlevélben arra tanitja ki a tagokat, hogy a náluk alkalmazott napszámosokat egy betegsegélyző pénztárba sem tartoznak bejelenteni, s ez esetben csak az szükséges, hogy a tagok minden héten a napszámosoknak felvételükkor világosan tudtul adják, hogy csak szombatig, esetleg rövidebb időre vannak felfogadva. — Mindenek előtt megjegyzem, hogy ezen körlevélnek említett tartalma nemcsak az 1891. XIV. t.-cz. 2. §-ának világos értelmével s humanistikus czélzataival ellenkezik, de ezen az ipartestület tagjaihoz intézett körlevél már is azt eredményezte, hogy a szóban forgó iparosoknál iparuk körében állandóan alkalmazott napszámosok mai napig kénytelenek voltak az 1891. XIV. t.-cz. által biztosítani kívánt betegsegélyezés jótéteményeit nélkülözni. Az 1891. XIV. t.-cz. 2. §-ának utolsóelőtti bekezdésében foglalt rendelkezés értelmével szemben szükségtelennek látszik annak bizonyítása, mily törvényellenes az ipartestület említett kijelentése, mert ha az ipartestület értelmezése helyén való volna, az esetben a munkaadó, ha alkalmazottját 8 napról 8 napra szegődtetné, bármely alkalmazottját is kivonhatná a segélyezés jótéteményéből, bármily hosszú időn át állana is nála alkal-34. A kereskedelemügyi m. kir. ministernek 7146/93. sz. a. Sopron város tanácsához intézett elvi jelentőségű rendelete. Hivatkozással a soproni kerületi betegsegélyző pénztár igazgatóságának Kastierer Józsefre vonatkozólag tett és a czim által f. é. január hó 21-én 564. sz. a. k. jelentésével felterjesztett azon kérdésre, váljon köteles-e az 1891. évi XIV. t. cz. alapján működő bármely kerületi betegsegélyző pénztár azon tagja után, aki a magyar korona országai területéről eltávozott s más államterületen tartózkodik, alapszabályaiban meghatározott segélyt kiszolgáltatni, vagyis a kórházi ápolási költségeket azon esetben megtéríteni, ha az ilyen pénztári tag az utolsó befizetéstől számítandó 4 hét lejárta előtt más állam területén tartózkodik és megbetegszik, vagy azonnal megszűntnek tekinthető-e ily esetben a tagnak tagsági joga, mihelyt az illető tag Magyarország területéről más állam területére távozik s ezen körülmény a pénztár tudomásáuljut,— felhívom a czimet, miszerint a nevezett pénztár igazgatóságát a következőkről értesítse. A felvetett kérdés megoldásánál különbség teendő azon esetek közt, midőn a távozó tag a biztosításra kötelezett foglalkozásból kilépve oly foglalkozásra, mely őt valamely elismert pénztárhoz való belépésre nem kötelezi, átlépett és a magyar korona országaiban maradt, vagy kilépve valamely biztosításra kötelezett foglalkozásból, az ország területéről távozott, és azon eset közt, midőn a pénztári tag keresethiány miatt, bárhol tartózkodjék is az, nem képes a tagsági dijakat fizetni. Az első esetben az idézett törvény 33. §-ának második bekezdése értelmében az illető addig marad a pénztár tagja, mig a magyar korona országaibanftartózkodik és a tagdíjakat fizeti és csak akkor szü/