Központi Értesítő, 1893 (18. évfolyam, 2. félév)

1893-12-31 / 107. szám

- 202 zék beküldésére, eladási feltételek és egyéb tudnivalók i közlésére kértünk, csupán csak árjegyzékét küldte be, minden kisérő levél ós egy sor irás vagy utasítás nélkül. Sajnos, hogy ez gyárosainknál — tisztelet a ki- j vételeknek — gyakran előfordul, ami legjobban bizo- j nyitja, hogy mily kevés súlyt fektetnek a kivitelre; j vagy ha már fáradtságot vesznek maguknak a levél- j irásra, az nem tartalmaz egyebet pár conventionális | szólamnál és egyébként a kért eladási instructióknak s más szakszerű tudnivalóknak semmi nyoma a levél- j ben. E miatt azután sok időt rabló levelezést kell folytatnunk a czégekkel, a mi gyakran annyi időbe kerül, hogy mig a többszörös levélváltással sikerült minden adatot megszerezni, addig elkésünk ajánlatunkkal, kárbavész minden fáradtságunk, mert megelőznek ben- , niinket a sokkal mozgékonyabb külföldi gyárosok ügy- ! nökei, a kik már eleve el vannak látva minden szűk- | séges tudnivalóval és adattal, mivel ezt a gyárosok jó előre már akkor bocsájtják ügynökeik rendelkezé- | seikre, a mikor nekik a képviseletüket átadják. Az is nagyon jellemző, hogy több magyar gyáros ugyanazt az árjegyzékét küldi be nekünk, a mely szerint otthon a saját vevőinek elad, pedig könnyen képzelhető, hogy kiviteli üzleteket ide, a hol a fél világgal kell kemény versenyre kelnünk, lehetetlen oly árakon kötni, mint a milyeneket gyárosaink p. o. kisvárdai vagy beregszászi vevőiknek szabnak. Mindezt okulás czéljából, száraz tónyül constatáljuk, amit annál inkább kötelességünknek tartunk, mert hivatásunkat egyoldalúan fognók fel, ha mi, munkásai a muzeum keleti kirendeltségeinek, a melyeket a ha- | zánk közgazdasági érdekeit annyira szivén viselő ma- | gyar kormány épen honi iparunk és kivitelünk emelé- j sere annyi áldozattal fentart, csak abban vólnők feladatunkat keresni, hogy épen rendeléseket szerzünk gyárosainknak s ezek előtt rosszul alkalmazott udvariasságból elhallgatnék azokat a hiányokat és gátakat, a melyek első sorban útját állják kivitelünk emelkedésének, és a melyek megszüntetése legfőképen maguktól gyárosainktól függ. Ebből a szempontból mutattunk rá eddig is a ta- j pasztalt hátrányos jelenségekre ós ugyancsak gyárosaink érdekében fogjuk őket e helyütt jövőben is a felmerülendő akadályokra figyelmeztetni, tisztán azzal a czélzattal, hogy ezáltal módot nyujtsunk nekik a gátló körülmények megszüntetésére és hazai kivitelünk felvirágoztatására. A magyar kocsiipar meghonosítására tett első kísérleten kiviil, uj magyar czikként bevezettük még piaczunkon a vas rövidárukat, a melyekből a lefolyt október hóban egy budapesti czég részére 700 forintnyi rendeléseket sikerült nyernünk. A philippopoli piaezon igen nagy szerepet játszó vegyészeti czikkeknek hazánkból való bevezetése iránt már hónapok óta több magyar czég érdeklődését igyekszünk felkelteni, de sajnos, hogy ebbeli fáradozásaink csak részben sikerültek, mert eddig e czólnak csak két czéget sikerült megnyernünk. Az egyik már a mult hóban ide küldte utazóját, a másik pedig ebben a hónapban ós az utóbbi részére csak első kísérletként, mintegy 2000 forint értékű rendeléseket sikerült szereznünk, helybeli elsőrangú czégektől, a mi legjobban bizonyítja, hogy mennyire érdemes volna, ha vegyészeti gyáraink ós nagykereskedőink a philippopoli piaezra súlyt fektetnének ós utazóikat ide leküldenék. Csak igy győződhetnének meg hazai czégeink e piacz fontosságáról ós jelentékeny fogyasztási képességéről, a melyet részünkről ki nem használni annyi, mint önként lemondani a bennünket geographiai fekvésünknél fogva méltán megillető és komoly törekvéssel gyárosaink által idővel meghódítható, jövedelmező, nagy fogyasztó piaczról. Nem győzzük tehát eléggé ajánlani gyárosainknak, hogy ne sajnálják a költséget ós küldjék ide utazóikat, a kik részünkről a legmesszebb menő erkölcsi támogatásról és nehéz küzdelmes munka árán szerzett gyakorlati tapasztalatainknak czégeik érdekében való értékesítéséről előre biztosak lehetnek. És másrészt ismerve czégeink intelligentiáját, nem kétkedünk benne, hogy ha ekként a helyszínén megismerik a piaezot, ennek szükségletét, szokásait, igényeit, a versenyviszonyokat, a czégek hitelképességét és az itteni áruüzletek terjedelmét, szívesen fognak maguknak azok fogyasztásából részt kívánni és képesek lesznek az egészben véve fejlőben levő és némely ágaiban már virágzó magyar gyáripar hírnevét oly mérvben emelni, hogy abból elsősorban maguk fogják a legjobb hasznot húzni. És e tekintetben csak azt tanácsolhatjuk, hogy gyárosaink ne késlekedjenek az actióval, hanem mielőbb igyekezzenek itt tért hódítani, mert minél későbben fognak hozzá, annál nagyobb lesz a küzdelem és annál nehezebb a boldogulás Viszont nem szabad figyelmen kivül hagynunk, hogy egyes iparágakban már is oly nagy nálunk a túltermelés, hogy ennek elhelyezése gyakran gondot okoz. A hazánkban virágzásnak indult gyáripari foglalkozás folyton ujabb és ujabb tőkéket vonz már létező iparágak megnagyobbításához, valamint ujak meghonosításához, a mi természetszerűleg még inkább növelni fogja a túltermelést, a melynek elhelyezésénél nem számíthatunk a nálunk magasabb ipari színvonalon álló ós jóval gazdagabb nyugoti államokra, hanem csakis a Keletre kell figyelmünket fordítanunk, mint a melyek országai még nein birnak önálló iparral és igy a bevitelre vannak szorulva és mivel hozzánk legközelebb feküsznek, országunk a legtermészetesebb beszerzési forrás mindazon czikkekre nézve, a melyekkel más államokkal szemben a Keleten versenyképesek vagyunk. Eltekintve ettől, egyik külföldi állam ipara sincs annyira ráutalva a keleti fogyasztó piaezokra, mint épen mi. A nyugoti, fejlettebb iparú államok, nemcsak a kölcsönös nemzetközi forgalomból merítenek nagy hasznot, hanem főleg gazdag gyarmataikból, a melyek mindenkor gazdag és biztos piaezot képeznek gyáripari túltermelésük nagy részére. De nekünk nincsenek se gyarmataink, sem pedig olyan fejlett gyáriparunk, hogy ez ama gazdag nyugoti iparos államokban tért hódíthatna, tehát rá vagyunk kényszerülve, hogy magunknak itt a keleti országokban teremtsünk piaezot. Ezért minduntalan kötelességünknek tartjuk, hazai gyárosaink figyelmét minél nagyobb mérvben a Kelet iránt felkelteni ós szemben azzal az intensiv versenynyel, a melylyel itt főleg Ausztria ós a még • távolabb eső államok, főleg Németország, Francziaország, Belgium, Anglia és ujabban Olaszország is nagyobb tért elfoglalnak, kétszeres feladatunk odahatni, " hogy mi ezt ne tekintsük közönyösen, hanem minden erőnkből oda hassunk, hogy a magunk részét a forga-