Központi Értesítő, 1892 (17. évfolyam, 2. félév)

1892-12-29 / 105. szám

— Í76 — Üzleti tudósítások. November havi jelentés Észak Bulgáriából. (A Keresk. Muzeum képviselőségétől.) Az üzlet még egyre pang a vesztegzár miatt és lényeges javulás nem igen várható, amig a vesztegzárt meg nem szüntetik. De megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy a tekintélyes váltóincasso minden zavar nélkül, simán és pontosan folyt le. A köt- és gyógyszerészi czikkek szállitása iránt kiirt árlejtésnél (43,500 frank) több versenyzővel szemben egy magyar czég nyerte el a szállítást. A 20,000 kgr. fénybőrre kiirt árlejtés ügye még nincs elintézve. A czég, a mely a legolcsóbb ajánlatot tette és nyertes lett, arra hivatkozik, hogy ajánlatának olcsósága távirdai hibának tudandó be és az ajánlat alól feloldatni kéri magát. Meglehet, hogy ujabb árlejtést fognak kiirni. A 142 millió franknyi kölcsön első részlete remélhetőleg rövid idő múlva folyósítva lesz és a tervezett munkák megindításával hihetőleg lényegesen javulni fog a helyzet. (1357.) Félévi jelentés Konstantinápolyból. (A Keresk. Muzeum állandó tudósítójától.) (Folytatás és vége.) *) Ásványvizek Ezen czikkre vonatkozó összes tájékoztató megjegyzéseink, melyeket időszaki és rendes félévi jelentéseinkben foglaltunk össze, eddigelé sem vonták magukra az illető érdekelt körök figyelmét, s ha a «mohai forrás» igazgatósága állal képviselőségünknek minden kisérő levél nélkül beküldött árjegyzékétől eltekinthetünk, eddig kitűnő magyar ásványvizeink bevezetése érdekében misem történt. Ez annyival sajnosabb, mert idegen eredetű, a miénknél nem jobb ásványvizek közül, főleg Mattoni «Giesshüblije» kedveltségénél fogva folyton tért fogiíil úgyannyira, hogy most már alig, vagy csak tetemes áldozatok árán volna a lehetőség megadva vizeinket újból bevezetni, mire bizományosoknak erre vonatkozó megjegyzéseiből — kikkel vizeink behozatali lehetsége iránt tárgyaltunk — következtetnünk kell. Daczára ezen most már határozottan kedvezőtlenebb körülményeknek, hiszszük, hogy a piacz vizeinket illetőleg még mindig nem tekinthető elveszettnek, ha feltételképen az 1891. évi jelentésünkben (1. «Kereskedelmi Közlemények» 1891-iki évfolyam 37. szám) foglallak pontosan és egésyban betartatnak. Az ott felhozottak szigorú betartása nélkül azonban minden erre vonatkozó lépés hiábavaló és eredménytelen. * * * Keserű vizeink forgalma — melynek örvendetes lendületéről még mult jelentésünk keretében beszámoltunk — az idén is emelkedőben van, ugy hogy az 1890-ik évi kedvező eredmények (behozatal a D. G. H. T. via Galatz 1393 colli, 101.833 kiló) előreláthatólag ez év végével is eléretni fognak. A «Keresk. Közlemények» mult számában közölt táblázat tételei eddig is már 63,258 sulykilogrammot tüntetnek fel, miáltal az 1891-ik évi forgalom 35,659 kilogrammal lett fölülmúlva. Hogy ez év első 7 hónapjában Triesten át ide érkezett. 1094 colli és 89,289 suly kgrból mennyi esik tisztán magyar eredetű keserüvizre. azt kipuhatolnunk nem sikerült. Egészben véve azonban a fenti számok bizonyságot tesznek vizeink kelendősége mellett. Majdnem az összes budai eredetű keserüvizek vannak a piaczon képviselve, hol erős versenyt fejtenek ki. Hogy a *) Lásd a „Kereskedelmi Közlemények" 28-ik számát. különböző «Hunyadi» név alatt szereplők most is a legkedveltebbek, az utolsó jelentésünkben mondottaknál fogva csak természetes. A napokban volt alkalma képviselőségünknek a «Hunyadi» név alatt szereplő vizek között egy «Hunyadi Lajos & Radetzky» nevezetűre is bukkanni, melynek palaczkjai és kiállítása mindenben hasonlítanak a Saxlehner-fele «Hunyadi János» -éira. Eddig csak azt sikerült megtudnunk, hogy ezt a keserüvizet elsőrendű gyógytárakban is olcsóbban árulják, mint a «Hunyadi János» nevü vizet és hogy a forrás czime : «Central-Direclion der vereinigten Bitterquellen Hunyadi Lajos & Radetzky, Wien, IX., Türkenstrasse Nr. 31.» Ezen viz forgalma figyelmünk tárgyát képezvén, sietni fogunk tapasztalatainkat annak idejében a Keresk. Muzeum igazgatóságának tudomására hozni. * * * B i s q u i t. Ezen czikket próbaképen a győri bisquitrészvény-társulat hozta a piaczra, de az angol (Huntley & Palmer) és német gyártmányok versenye szerfölött nagy nehézségeket okozott. * * * Bor. Magyar borok bevitelének útját állja a belföldi termelés. A szőlövidékek philloxera csapásai daczára Törökország jelenleg még elég bort termel, melyből egy tetemes rész a kivitelre esik. Törökország rendes vevői Francziaország és a Svájcz. 1891-ben magyar borból (Jalics Budadapest, Lenk Sopron) alig 500 hordó (á 120 liter) érkezett ide, mit alig említendő forgalomnak kell tekintenünk. Az idei bevitel is csak ilyen arányokat tüntet fel. Itt helyén valónak találjuk annak megemlítését is, hogy magyar eredetű pezsgő (Littke-léle,) bevezetését megkisérlettük ugyan, eddig azonban eredmény nélkül. * * * Borkő tavaly jelentékeny mennyiségekben érkezett ide, az idei bevitel azonban egy az év első negyedében ide érkezett 667 kilónyi küldeménytől eltekintve, teljesen szünetel. Az olasz és franczia versenytársak kiszorították ezt a czikkünket. Külföldi áru olcsóbb lévén, jobb, de drágább magyar borkövünk vevőre nem talál. Csak hasonló árak adnák meg a lehetőséget arra nézve, hogy bevitelünk ezen czikkben újból meginduljon. * * * Bútor. A jobb asztalosáru-szükséglet a lakosság arányához képest igen csekély, mert török házak bútorai rendesen igen primitivek. A szükségletet jobb bútorokból, ezen iparágnak ujabban emelkedő helybeli termelése mellett Németország (főleg Hamburg), Olasz-, Francziaország, Ausztria és elenyésző csekély mértékben Magyarország fedezi. A helybeli műhelyek gyártmányai finomabb kivitelű osztrák vagy magyar árukkal nem versenyezhetnek ugyan, de igen is tekintve az olcsó nyers anyagot, mint keményfát, márványt stb. sikeresen felvehetik azt közönségesebb gyártmányokat illetőleg. Ezt a sikert előmozdítja az is, hogy némely gyár nem éppen tartós árut, nem elégséges vagy csak felületes csomagolásban küldte és a gyakori átrakodás sok kárt okozott. Az árukon ideérkeztökkor gyakran javításokat kell eszközölni, mi a ^öngyöleti és szállítási költségek hozzászámitásával körülbelül 25%-nyi külömbletet eredményez. Ha mindezek általánosságban a butorbeviteli üzletet Konstantinápoly piaczán befolyásolják is, még mindig elég és tág tere nyilik a magasfokon álló magyar bútoriparnak, ha az piaczunk iránt csak némi érdeklődést tanúsítana. Eddig azonban a szükséges érdeklődés nyomaival is alig találkozunk. Egy esetben a piaczról kiindult felszólítás is eredménytelen volt. Magyar bútoraink meghonosítása czél-