Központi Értesítő, 1891 (16. évfolyam, 2. félév)
1891-12-31 / 109. szám
— 144 — meg a szükségletnek, az épitkezés még sem ölt nagyobb mérveket. Ennek okát abban kell keresni, hogy a város legszebb háztelkeit bosnyákok birják, akiknek építéshez való tőkéjük nincs, de akik a telkeiket még sem akarják eladni. A városi hatóság épitési kedvét lohasztja a rendelkezésre álló összeg csekélysége; a folyó évben erélyesen folytatták az utczák burkolását makadammal, meghosszabbították a rakpartot és szegényházat építettek. Ennyi az egész. Az uj városházat, melynek terve elkészült, a jövő évben építik 150—200^000 frt költséggel. A Vakuf (a mohamedán vallás-alap) az ország legjelentékenyebb házi- és földesura, az idén semmit sem épített, de a jövő évben, hír szerint, több bérházat szándékozik építtetni 150—160,000 frt költséggel. A megszállott tartományok legkiválóbb fogyasztója a kormányszék, mely évenkint milliókat költ közmunkákra és középületekre. A munkákat az épitési igazgatóság tervezi és saját közegeivel foganatosíttatja. A szabad versenyt a regie-épitkezés és az anyagoknak rövid uton való beszerzése helyettesili és ez csak azoknak a czégeknek válik előnyére, melyeket az építkezések vezetésével megbízott mérnökök régibb időkből ismernek. Ezek pedig ausztriai czégek, mert az építészeti osztály előkelő hivatalnokai kivétel nélkül osztrák származásúak és korábban Ausztriában működtek. Az épitési igazgatóság szállítói a wittkovitzi gyárak (vasgerendák, öntött oszlopok), az Alpine-bánvatársaság (vágányok, hídszerkezetek), a bleibergi ólombányák, a bécsi W. Knaust, S. Kelsen, R. és Ph. Waagner, G. Winiwarter, Ehrlich stb. czégek ; a prágai Ringhoffer és a gráczi Waizner-czég (vasúti kocsik), a müncheni Ivrausz-gyár (mozdonyok), a florídsdorfi-gyár (Abt-féle mozdonyok) stb. Világos, hogy ez a rendszer nem alkalmáte arra, hogy a vállalkozási kedvet serkentse, idegen tőkét hozzon az országba. Finomabb és fényűzési czikkekben a fogyasztás csekély, mert a bevándorlott elemek nagyrésze vagyontalan munkásokból és kereskedőkből vagv kisfizetésű tisztviselőkből áll. Még a jobb módii elemek sem gondolhatnak modern házberendezési czikkekre, mert jobbára alacsony, rozoga keleti faházakban keli lakniok. A sarajevoi kereskedők száma rendkívül nagy, de kevés a tőkebiró, hitelképes nagykereskedő. Emezek jobbára szövetekkel és gyarmatárukkal foglalkoznak. A bevándorolt kereskedők birják a szebb detail-üzleteket, ahol fűszert, divatárut, vasat, bort és szeszes italokat árulnak. A nagyszámú bosnyák kereskedők szerfölött egyszerű helyiségekben, jobbára fabódékban telepedtek meg. Csekély tőkével rendelkeznek, hanem eddig elég pontosan feleltek meg kötelezettségeiknek. Régente ugyanis csak annyit vásároltak. amennyit készfizetés mellett, vagy rövid határidőre ki tudtak egyenlíteni. Csak azt a hitelt vették igénybe, amit a helybeli nagykereskedők nyújtottak, akik az ő viszonyaikat alaposan ismerték. De az utóbbi években a helyzet rosszabbra fordult. Osztrák és magyar czégek üzlethajhászó utazói árasztották el a piaczot és ezek derüre-borura kötöttek hitelüzleteket, a kisüzleteket is teletömték árukkal, úgyhogy számos kereskedő ma-holnap képtelen lesz a rátukmált kötelezettségeknek eleget tenni. Minden üzlet vagy műhely megnyitása a kormányszékközegének, a kormánybiztosnak engedélyéhez van kötve. Belföldinek az engedélyt nehézség nélkül adják meg, de idegen illetőségű egyéntől vagyoni, illetve képesítési kimutatástkövetelnek, hogy a szédelgő elemeket lehetőleg távol tartsák a várostól. A sarajevói piaczon eszközlik bevásárlásaikat a rogaticai, visegrádi, gorazdai, focsai és csajnicai kereskedők. * * * A jelentés második részét, mely a többi piaczokról és a tartományok általános gazdasági viszonyairól szól, lapunk jövő számában ismertetjük. Üzleti tudósítás Szóiiából. (A Kereskedelmi Muzeum képviselőségétől.) A lefolyt szeptember havi üzletet ismét a pangás jellemezte, és a magyarországi czégek még azokat az üzleteket is, amelyeket megköthettek volna, a passzivitásban tanúsított valóságos virtuozitással engedték át versenytársaiknak, a mennyiben a képviselőség részéről tett ajánlatokat még válaszra sem igen méltatták. Erre nézve alább néhány példát is fogunk felhozni. A magyar ipar csak egy téren mutatott fel nagy vívmányt, amennyiben a Szófiában behozandó villamos világítás iránti árlejtésen a budapesti Ganz és társa czég ajánlatát fogadták el, mint legkedvezőbbet. Az előfordult ügyletek közt első helyen áll a 12 milliós kölcsön, melyet a kormány a burgaszi és várnai kikötői építkezések, a villamos világítás behozatala és a hátralevő vízvezetéki munkák eszközlése czéljából akar fölvenni. Hír szerint egy bécsi pénzintézet, mely Szófiában telepet is szándékozik felállítani, elhatározta, hogy a bolgár kormánynak a fenti kölcsönt megadja. A bolgár kormánynak ez ügyben kiküldött bizalmi embere Budapesten is eljárt, de valamennyi magyar pénzintézetnél tagadó választ kapott. A szófia-perniki vasút építése iránt három belföldi és 3 külföldi czég pályázott: az ajánlatok 5 és 9 millió frank közti összegekre szóltak'; a szept. 29-iki árlejtésen a Balabanofif-féle bolgár konzorczium ajánlata (5.200,000 frank) volt a legolcsóbb, de pótárlejtésen a franczia-bolgár Guilott-HadjienolT csoport 4.680.000 frankért ajánlkozott a munkák teljesítésére s el is nyerte azokat. Magyar czégek erre a vállalatra nem pályáztak. Szeptember 29-ére a hadügyminisztérium ötven tüzérségi kocsiszerszám garnitúra szállítására irt ki pályázatot. A Muzeum képviselősége két budapesti czégét értesített az előző alkalommal elért egységárról (1750 frank.) A két czég nem pályázott és a szállításra a Benko Parloff és Társai ruscsuki czég vállalkozott 1470 frankért.. Október végére a katonai kórházak részére mintegy 100,000 frank erejéig való gyógyszerszállításra van kitűzve pályázat. Egy budapesti czégét a képviselőség figyelmeztetett is erre, de tagadó választ kapott, noha az egész menynyiséget Szófiába kell szállítani, ugy hogy az elszámolás igen egyszerű volna. Örvendete sebb az, hogy a bolgár nemzeti bank összes papir- és üzleti könyvszükségletének szállítását a képviselőség közvetítése folytán egy budapesti czég nyerte el. A képviselet a vasárukban és gépekben szép eredméket ért el; de még több sikert mutathatna fel, ha gazdagabb mintatára volna, mert ha a vevők a keresett czikket a mintatárban megtalálnák, többet Vásárolnának. Vegyészeti czikkekben emelkedett a forgalom ; ugyanez remélhető az electro-technikai czikkekben a mintatár bővülése következtében. Agyag- és üvegipari czikkekben is könnyen birhatnók a versenyt, ha gyárosaink több mintát küldenének ; Zsol-