Központi Értesítő, 1891 (16. évfolyam, 2. félév)

1891-12-31 / 109. szám

Melléklet a „Központi Értesitő" 1891-iki 101. számához. KERESKEDELMI KÖZLEMÉNYEK A BUDAPESTI KERESKEDELMI MIZEOI KÖRÉBŐL. 1891. Budapest, julius hó 5-én. 25. szám. Kereskedelmi muzeurn. A kereskedelemügyi miniszter ur dr. Heltai Ferencz helyettes igazgatót saját kérelmére ez állástól felmentette és teendőivel dr. Kovách Gyula volt kamarai és legutóbb miniszteri titkárt bízta meg. # A kereskedelemügyi miniszter ur Konrád Gyula kolozsvári lakost és kereskedelmi utazót a kereskedelmi muzeurn görögországi utazójává nevezte ki. A brassói kamarai kerületből. Vettük a brassói kereskedelmi és iparkamara jelentését a kamarai kerületnek 1890-ben észlelt közgazdasági viszonyairól. A jelentésből az általános érdekű tényeket és adatokat a következőkben ismertetjük: Az ipar és kereskedelem állapota a kamara kerületében az előző 1889-iki évhez képest általában valamivel kedvezőbbre fordult. A javulás okát egyrészt a kedvezőbb aratásban kell keresni, másrészt abban, hogy a borárak rendkivüli emelkedése folytán a szőlősgazdák fogyasztóképessége aránylag nagyon jelentékenyen gyarapodott. Mindazonáltal konstatálni kell, hogy nevezetesen a kisipar állapota 1890-ben (mely esztendővel betelt a nyolczvanas évek küzdelmes évtizede) nem mondható még csak némikép sem kielégítőnek és hogy csak viszonylagos, múlékony s e mellett korántsem általános javulásról lehet szó. A román vámháboru által megadott helyzet nem változott; a kisipar, noha még számos régi ipartársulat áll fenn, híjával van a megfelelő szervezkedésnek. A lefolyt év a társulás és testületi egyesülés ügyén keveset lendített. Mindössze Székely-Kereszturon jött létre egy ipartestület, Sepsi-Szt.-Györgyön pedig az iparoskörök annak alakítását tervezik. A segesvári czipészek termelő-szövetkezete feloszlott, mert a vagyonosabb érdekeltek távol maradtak, ellenben több segesvári posztós szövetkezett egy posztógyár létesítésére. A kamara, a kereskedelmi miniszter ur megbizásából, ipari raktár-szövetkezetet igyekszik létesíteni és a megvalósulás kilátásai kedvezők; ha a kísérlet beválik, akkor előreláthatólag a kamarai kerület más városaiban is fogják a példát követni, bár égető szüksége az intézménynek leginkább Brassóban forog fenn, mely sokfelé kiviteli ipart üz. Az ipari viszonyok javulása részben annak is köszönhető, hogy az állami szállítások ügye kedvezőbbre fordult és a brassói lábbeli- és posztó-iparosokra több jutott az állami szállításokból. A kamara legmélyebb köszönetét fejezi ki ez eredményért a kereskedelmi miniszter urnák. Nagyobb ipartelepek létesülése — mi az 1889-iki évet annyira kitüntette — nem történt 1890-ben, de keletkezett néhány a középiparhoz számítandó műhely és egyes, már fennálló gyárvállalatokat kibővítettek. A hivatalos ellenőrzés alatt álló ipari czélokra szolgáló gőzkazánok száma 1889. végén 259 volt és 1890. végéig 268-ra emelkedett. Ezekből leg öbb jut a szeszgyártásra (104), a papiros és sejtanyaggyártásra (28), a malomiparra (30), a faiparra (23), a czukorgyártásra (16), a szövőiparra (16) és a vegyi iparra (10). Kevéssé örvendetesen alakult 1890-ben a keleti kivitel. A ruraániai kivitel, még pedig nevezetes czikkeket illetőleg, még inkább megcsappant, ahol pedig ez az eset nem forgott fenn, ott az üzlet, a vámok túlságos magassága és a külföld élénk versenye miatt mind kevésbé jövedelmező volt. A jelentés fölemlíti, hogy Magyarország forgalma Rumániával az I. félévben következőleg alakult: 1888. 1889. 1890. Kivitel . . 2.644,142 2.704,482 2.429,573 Behozatal . 1.443,501 1.349,155 1.237,437 A hanyatlás visszatükröződik a népszámlálási adatokban, amennyiben a szaporulat a brassói kamarai kerülethez tartozó megyék egyikében sem közelitette meg az erdélyrészi megyék átlagát. Ezért a kamara hangsúlyozza, hogy a Romániával helyreállítandó barátságosabb kereskedelmi viszony a délerdélyi iparra és az összes erdélyi országrészek nevezetes üzletágaira nézve a legáldásosabb következményekkel járna. «Habár a Romániával való kereskedelmi forgalom tekintetében — folytatja a jelentés — csaknem végkép elvesztettük minden reményünket, ma talán — ha minden jel nem csal — mégis szabad egy jobb jövőben biznunk. egyszersmind annak a szilárd meggyőződésünknek adván kifejezést, hogy az itt tekintetbe jövő nagy és jelentős magyar ipari érdekeknek a kereskedelmi ügyek ez időszerinti legfelsőbb képviseletében megingathatlan szilárd támaszuk van.» A jelentés ezután megemlíti, hogy a helyzetnek némi javulását az autonom román vámtarifa életbelépésétől várja; de kiemeli, hogy «sajnálatos módon épen a délerdélyi ipar nagyon fontos czikkei képezik a román kormány leggyöngédebb protektionistikus pártfogásának tárgyait», hogy «aromán kamara által kinevezett tarifabizottság javaslatai oly természetűek, hogy a délerdélyi ipar legnevezetesebb czikkeire nézve a nagyobbmérvü kivitel reményét is elfojtják.» A kérdéses czikkek felsorolása után a kamara kérdi, hogy ilyen román vámpolitika mellett az erdélyi kiviteli ipar szempontjából a szerződéses viszonyok megteremtése egyáltalán szóba jöhet-e; de azt a reményt fejezi ki, hogy a szóban levő prohibitiv vámtételeket az annak idején folytatandó tárgyalásoknál csak kiindulási pontoknak fogják tekinteni.