Központi Értesítő, 1891 (16. évfolyam, 1. félév)

1891-06-28 / 54. szám

Melléklet a „Központi Értesitő" 1891-iki 11. számához. KERESKEDELMI KOZLEMENYE A BUDAPESTI KERESKEDELMI 3JIZEOI KÖRÉBŐL. 1891. Budapest, május hó-30 áii. 20. szám. Izleti tudósítás Belgrádból. — A Kereskedelmi Muzeum belgrádi képviselőjétől. — I. Szén, pirszén, Fi r szénben a szükséglet igen csekély: mindössze néhány száz métermázsa, mi a közelfekvő magyar gazgyárak által fedeztetik. Nagyobb a szükséglet szénben, daczára annak, hogy a szerb szén mindinkább tért foglal. A Szerbiában eddigelé megnyitott 20 szénbánya közül a szerb kir. államvasutak részére csupán két bánya szállit nagyobb mennyiségű szenet. Az állam üzemében levő csupriai bánya és a vrskacsukai szénmedencze, melyet a «L'Induslrielle Serbe» czimü belga társulat aknáz ki, mely bányáiba 6.000,000 franknyi tőkét fektetelt s a Duna melletti Radujeváczig vezető saját bánya- és iparvasutjával rendelkezik. A termelt szén kitűnő minőségű, csakhogy a brikettirozás (széníégla, szénvályog) által vészit a fütőerejéből (caloriák). Nagyobb baj ennél az, hogy a széntéglák előállítását, a fentemiitett iparvasut üzemköltsége, nemkülönben pedig a Dunán hegymenet irányában történő szállítás folytán felmerülő, nem csekély (tonnánkénti 8 frank) szállítási költség a szén árát tetemesen drágítják, ngy, hogy az tonnánként 27 frankon alól nem adható el. A most tárgyalt két szénfajon kivül itt sok lignit (barnaszén) használtatik, mely helyben tonnánként, egész 9 frankjával árultatik és nem csekély mérvben befolyásolja, azaz csökkenti az itteni piacz szénkeresletét. Felemiitjük e helyt azt is_, hogy a Drenkovával szemközt (szerb parton) fekvő, — néhány év előtt felnyitott szénbányák versenye is legközelebb meg fog kezdődni. Daczára annak, hogy a szerb kir. államvasutak megszűntek magyar szenet fogyasztani, — kénytelenek lévén az állam üzemében levő csupriai szenet használni, — mindazonáltal Magyarország még ma is több szenet szállit gyári, ipari és fűtési czélokra, mint a szerb bányák összevéve. A magyar szénnemek közül leginkább kivitelre kerül a vrdniki szén, melynek nagymérvű térfoglalását a kereskedelmi muzeum kirendeltsége eszközölte. A szerb ipar fejlődésével a szükséglet s igy a kivitel növekedése is bizton várható. Kovácsszén kizárólag Magyarországból hozatik, minthogy Szerbiában az illető iparágak czéljainak megfelelő szénnem még ez ideig nem volt felfedezhető. A szükséglet nem tetemes, — s azt legnagyobb részt a szabolcsi bánya fedezi, v H. Vas és vasipar. Ez a legfontosabb kiviteli czikkeink közé tartozván, az egyes czikkeket külön-külön veszszük szemügyre. Általánosságban mondhatni, hogy a bevitel rohamosan ! emelkedik, miért is a verseny törekvéseket éber figyelemmel ; kell kisérnünk és itt azt tapasztaljuk, hogy első sorban Németország veszélyezteti vasiparunkat; fölényt szereznek neki az olcsó munkaerő, a tömeges productió, az olcsó ár, az olcsó szállitási dijak és a bécsi transitraktár. Nem csekély mérvben versenytársunk továbbá Belgium, mely azon helyzetben van, hogy vasáruit tonnánként 15 frankjával Salonikba vihesse, — természetes tehát, hogy Nisben nemcsak német, hanem ezenfelül még belga és an-I gol vassal is kell számolnunk. Hazai vasiparunk vagy el van foglalva hazai piaczunk-1 kai, vagy nem termel elegendő mennyiségű árut, vagy talán drágán termel a magas szénárak miatt, — lehet továbbá, hogy még nem érdeklődik eléggé a kivitel iránt, — tény az, hogy Németország (Westfalia, Szilézia és Szászország), paczára a sokkal nagyobb távolságnak és kétszeres beviteli vámnak (8%, mig a mi gyártmányaink csak 4%-ot fizetnek) a legtöbb esetben olcsóbb áruval jelenik meg a piaczon mint mi. Ismert dolog, hogy a német vas, — eltekintve a sodronypeczkeklől s még két czikktől — minőségileg gyengébb a miénknél — nincs is még bevezetve a szerb piaczon, — minthogy azonban ma a szerb kereskedő nagyon is hajlandó bármely eredetű, nem osztrák vagy magyar származású czikket előnyben részesíteni, minden lehető eszközt kellene mozgásba hozni, hogy a sok áldozat és még több fáradtság árán elfoglalt területet el ne veszítsük, sőt vaskivitelünket még fokozzuk. A lefolyt évben elegendő lett volna 100 klgkénti 20 krnyi ármérséklés arra, hogy Auszlfiát és Németországot kiszorítsuk a piaczról. Áttérünk most az egyes czikkekre : 1. Hengerelt és rudvas Magyarország, Ausztria és Némethonból kerül ide. Az év első felében legérzékenyebben hatott Ausztria versenye, mely eleinte 12.60. majd 12.00, 11.50 és 11.25 frtnyi áraival állandóan 20 krral olcsóbb volt hazai gyárainknál. Az év második felében ezen árak lementek 11.00, sőt utóbb 10.50 frtra, mindazonáltal sok tért át kellett engedni a német versenynek, mely azon helyzetben volt, hogy még olcsóbb árakat engedélyezhetett. Magyarország részéről csak a rima-murányi (Salgó-Tarján) vasmüvek vettek részt a versenyben, többi vasgyáraink csak igen csekély mennyiségekkel szerepeltek. 2. Aczél majdnem kizárólag Ausztriából hozatott be (Laibach), mig Németország eddigelé felette csekély mérvben versenyzett, Angliából pedig csak különleges fajok hozattak. A laibachi aczél ára az év elején 18.50, később 18 frt volt 100 klgként. 3. Vastartókat tulnyomólag Németországból hoztak be, miután 100 klgonként legalább is 1 frltal olcsóbb volt, mint Magyarország, melynek csak a sürgős szükséglet fedezése jutott.