Központi Értesítő, 1891 (16. évfolyam, 1. félév)

1891-06-28 / 54. szám

Melléklet a „Központi Értesitő" 1891-iki 11. számához. KERESKEDELMI KÖZLEMENYEK A BUDAPESTI KERESKEDELMI MUZEUM KÖRÉBŐL. 1891. Budapest, május hó 23-áu. 19. szám. Agyag-, czement-, aszfalt- és kőiparkiállitás. ságban, színezve, festve, aranyozva, domboralakokkal és A budapesti kereskedelmi muzeum városligeti iparcsarnokában Németh Imre miniszteri tanácsos és a muzeum igazgatójának terve szerint és felügyelete alatt rendezett fentebbi kiállítás ma nyílik meg. E kiállításnak kettős czélja van; egyfelől tájékoztatni hazai közönségünket a felől, hogy e téren mit tudunk felmutatni ugy a nyersanyag és félgyártmányok, valamint az ezekből készített ipari tárgyak tekintetében, másfelől pedig kis- és házi iparosainknak alkalmat nyújtani, hogy a külföld által e téren elért eredményekkel könnyen megismerkedhessenek, továbbá bemutatni nekik azon gépeket, szerszámokat és eszközüket is. melyekkel az előrehaladottabb nyugoti államok és országok dolgoznak. E kiállítás czéljaira az iparcsarnok belsejéből mintegy 3200 négyszögméter terület hasittatott ki, mely megfelelőleg három nagyobb és két kisebb csarnokra lett. felosztva s a szükséghez és viszonyokhoz képest berendezve. A tervező gyakorlati rendszere szerint külön helyiségekben vannak elhelyezve a kis- és házi iparosok tárgyai, külön a belföldi nagy- és gyáripar készítményei és a munkagépek, külön a külföldi kiállítók agyag- és kőipari tárgyai, valamint külön vannak a hazai nyersanyagok és félgyártmányok és az épülettárgyak is. E czélszerü, könnyebb áttekintést engedő berendezésen belül, a szakismeretek és a tapintat igényeinek megfelelően vannak az egyes kiállítók tárgyai olvkép elhelyezve, hogy egyfelől a hirtelen átmenet a nagyon előrehaladott ipari tárgyaktól a kevésbbé fejlettekhez, mely a szemet s az ízlést egyaránt sérti, kerülve •van, másfelől a rendező igyekezett megfelelni a kiállítók azon nehezen kielégíthető kívánalmának is. mely különben a kiállítók versenyviszonyaiból származik és némileg jogosultsággal is bír, amennyiben külön választotta az össze nem tartozó elemekel. A kiállítás ez általános beosztásának vázolása után áttérünk magára a kiállított tárgyak ismertetésére. Egy nem jelentéktelen objectummal (c e m e n t h i d és cementmedencze) már a kiállítási csarnokba való belépés előtt találkozunk. A belépésnél az első főosztályba különféle épületek számára való kőfaragó munkák mellett elhaladva, kellemes meglepetéssel jártai hatjuk szemeinket mindazon igazán mesterileg készített és kiállított agyag-, cement- és kőipari tárgyakon, melyeket ügyes kézzel és szakképzett ízléssel bíró iparosaink alkottak s állítanak elénk. Itt látunk agyagból készített mü- és mintaalakokat, dombormüveket és épületdiszitéseket, majd különféle eleven és tarkaszinü cementlapokat, disz- és használati épülettárgyakat cementből és kőből, azután mindenféle apróságokat és csecsebecséket faragott kőből stb. Következnek a szebbnél-szebb porczellán- és majolika edények, melyeknek ragyogó fénye már messziről barátságosan int felénk s a melyek a legkülönfélébb alak és nagyj díszítésekkel ellátva, igazán meglepő benyomást tesznek a belépőre. E közben azonban nem szabad megfeledkeznünk, | tisztellettel megállani ama két fővárosi agyagipari telep ki| állitása előtt, melyek mindenféle alakú és nagyságú épülettárgyakat, mint a legkülönbözőbb czélokra szoigáló téglákat, terracotta alakokat és épületdiszitéseket gyártanak s a melyek a legelőrehaladottabb ipari államnak is díszére és becsületére válnának. Innen egy uj találmányú föszfalakkal bíró épületen áthaladva, a díszedényeken saz agyagedény-kedv e-1 ő k kiállításán át, melyek sok érdekes tárgyat és müipari ritkaságot mutatnak, jobbra a komolyabb kiállítási tárgyakhoz, mint az aszfalt-ipari készítményekhez, a nehéz kisebb-nagyobb malomkő-kerekekhez, a cementgyártás termékeihez és részben az azokból készített árukhoz és több faragott kőből készített épületrészekhez jutunk. Most néhány diszedénynyel jól megrakott állvány mellett elhaladva, elérjük azon négyszögteret, hol 140 agyagkályha és kandalló van sorban és a fal mentében felállítva. Képviselve van itt mindenféle alakú és nagyságú kályha, különböző fehér, szürke, barna és zöld színben, stylszerü és nem stylszerü kivitelben, egyszerű minlákkal és diszes szobrászati domborművekkel és alakokkal ellátva. E kályhákat az ország minden részéből küldték ide, u. m. : Eperjes, Ungvár, Pécs, Aranyos-Maróth, Tata-Tóváros, Győr, Budapest, Kolozsvár, Rimaszombat, Pápa, Veszprém, Tren! csén, Újbánya, Baranya, Mágocs, Beszterczebánya, Halászi, j Szirák, Szeged, Nagyvárad stb. helyekről. Miután ezekben eléggé gyönyörködtünk, átmehetünk ezen osztály gép-kiállításába, hol különösen ki kell emelnünk azon valódi meglepetésünket, hogy itt hazai gyárak gépkiállításával és csak egy-két külföldivel találkozunk. Erre még a szakemberek sem voltak elkészülve, jeléül annak, hogy gyáraink, ha rendelést kapnak vagy ha kelendőségre találnak, egyebet is tudnak készíteni. Még két nevezetes kiállítóval találkozunk itt, u. m. egy alig két év óta fennálló vidéki gőz-téglagyárral, melynek készítményei ugy szerkezetre, valamint a munka tisztaságára és a kivitelre j nézve magasan kiemelkednek hasonló társaik felett; ugyanitt még egy kiállító tűzmentes agyagból előállított épületanyagokat, épülettárgyakat mutat be. Most a második, vagyis kis- és házi-iparosok osztályához érkezünk. Már mikor feléje közeledünk, némi aggály vesz erőt rajtunk és mi azzal a gondolattal lépünk ide be, hogy itt majd viszontlátjuk gyermekkori és vidéki I emlékeinket. Azonban kellemesen csalódunk, a régi alakú edények fel-feltünnek ugyan, de nem a régi, kezdetleges modorban, hanem finomítva, több ízléssel és nagyobb szakértelemmel készítve és kiállítva találjuk itt őket viszont. Itt látjuk a szegedi edényeket vékonyabb falú és tehát köny-