Központi Értesítő, 1891 (16. évfolyam, 1. félév)
1891-06-28 / 54. szám
52 — utolsó öt évben osztrák értékű arany forintokban a következők voltak : Vámbevételek : 1885-be n 39.870,711 frt 1886-ba n 37.203,074 » 1887-be n 35.987,018 » 1888-ba n 38.169,298 » 1889-be n 39.617,060 » Vámbevételeink, melyek viszonyitva más nyugoti államok hasonló bevételeihez, (mint p. o. Nagybritannia, 199-95, Francziaország, 152-52, Németbirodalom, 145-08, Oroszország, 98"89 és Olaszországéhoz 75-41 millió forinttal az 1888-ik évben, melyek után csak következik monarchiánk,) nemcsak nem nagyok, de tekintve, hogy a most fejlődő Olaszországé is majdnem kétszer akkora mint a mienk, igen szerényeknek is mondhatók, noha tagadhatatlan, hogy az adóbehajtásnak e neme a legkönnyebb és legigazságosabb adó, mert közvetlen fogyasztóját éri, aki azt bizonyára legkönnyebben is tudja elviselni, és legkevésbbé nyomasztónak is érzi. A vámokat azonban egyszerre nagyon emelni nemcsak nem ajánlatos, de hátrányos is, valamint rövid időközökben sem volt eddig szokásos a vámemelés. Az első azért nem, mert a nagyon magasra felemelt vám könnyen megakaszthatja a rendes forgalmat, valamint elősegíti a csempészetet, a második pedig azért nem czélszerü, mert a vámok gyors felemelése egymásután, zavart idéz elő az adás-vevésben és mód nélkül megdrágítja a fogyasztást. Már a puszta hirre, hogy a vámok emeltetni fognak, emelkednek azon áruczikkek árai is, melyeknek felemelése szándékoltatik, mert ugy a kereskedő, mint a fogyasztó még a régi vám melletti áron akarván magát nagyobb készlettel ellátni, ezáltal a kereslet emelkedni fog, mig a kínálat ugyanazon oknál fogva tartózkodó lesz, s igy a félelem a vámemeléstől is már az illető áruk megdrágulását okozza. A helyes arány kereslet és kínálat közt csak később áll helyre, mikor a régi készletek már elfogytak s uj beszerzésről kell gondoskodni, mely a vámemelést megelőző s azt követő egy-két esztendeig is el szokott tartani. A vámemeléshez járul még azon körülmény is, hogy a kereskedelem a vámemelést az áruk árának kikerekitésére is fel szokta használni és ha a vám csak x /2 krajczárral kgrként drágította volna meg az árut, bizonyosak lehetünk benne, hogy a kereskedő azt egy egész krajczárra fogja kikerekíteni. Az osztrák-magyar vámterület törvényhozása a föntebbi szabályt csak egyszer lépte át, akkor t. i., mikor az 1878. évi vámemelést csakhamar követte az 1882-iki, de ez akkor más államok hasonló eljárása által eléggé indokolva volt. Vessünk még egy pillantást vámterületünk külforgalmának fontosabb kiviteli czikkeire, és pedig csak azokra, melyeknél a magyar állam is közelebb érdekelve van, és lássuk, mily irányt követett ezek forgalma az itt utolsónak kimutatott öt évben. Volt pedig kivitelünk áru és érték szerint: ,, . . 1885-ben 1886-ban 1887-ben 1888-ban 1889-ben Csoport vagy aru Mimó ogztr érf forintokba n Nyers dohányból . . 2-55 1 37 2-19 2 03 1-67 Gabonariemüekből . . 64-93 63-08 73 05 95-50 82 03 Hüvelyesekből . . . 7-21 7-76 7*34 9 56 6-97 Lisztből 23-99 24 35 20 85 29-37 27-75 Gyümölcsből .... 8 65 8-35 9-91 7 90 6 64 Vágó- és igás marhából 27-10 38-77 26 13 19-28 30 53 Lovakból 8-41 8 48 3-47 6-34 9 01 Állati termények. . . 31-30 33-80 31-52 35-75 39-26 Zsiradékok .... 9*50 9-82 9 90 981 10-76 Bor 14 02 17-66 14-72 21*59 18-48 Ásványvizek .... 2-38 2-64 2-88 2*96 3-13 Épületfa ... . 61-45 49-12 54-03 57-18 61-78 Gyapjú 13-92 24-37 14-92 18-74 29*49 Borkő, nyers . . . . 1-29 1*34 1-47 0*73 0-62 Korpa 2-37 2 56 2-08 6 04 6 10 Olajpogácsa stb. . . 1 20 0-90 0 92 1-31 1 07 E számok elég jellemzőleg mutatják a magyar állam befolyását a vámterület külforgalmi viszonyaira. Mert, hogy nagymennyiségű gabonanemüeket. lisztet, élő állatokat, állati terményeket, zsiradékot és gyapjút kiviszünk a vámterület határain túlra, az kétségtelenül a magyar állam befolyására, mint par excellence földmivelő országéra, vezethető vissza. Hazánk nem lévén oly népes, hogy a saját termelését gabonanemüekből, állatokból, állati terményekből stb. maga fogyaszsza el, és nem birván elegendő oly ipari telepekkel, hogy azokat itthon dolgozza fel félgyártmányoknak vagy kész áruczikkeknek, mi sem természetesebb annál, hogy feleslegét átengedi oly országoknak, melyeknek népessége oly sürü, hogy a saját terményeik már őket táplálni nem képesek; de ez indokolt azért is, mivel a külföldről behozott gyártmányokat csak ez uton vagyunk képesek fizetni, illetőleg ellenértéket nyújtani a behozott kész árukért. Az épületfa s az ásványvizek kivitelének nagy értékében tetemes rész jut ugyan nekünk is, noha mindkettőből az osztrákok is jelentősebb mennyiségeket szállítanak kifelé. De már a hüvelyesek kivitele, s itt főkép a babé, a gyümölcsök kivitele, s ennél az aszalt szilváé, a lovak kivitele s a boré : mind bennünket illet a vámterület kivitelében, melylyel mi nevezetes kereskedelmet üzünk messze nyugoti országokba. A kisebb forgalom, melyet itt kimutatunk, mint a nyers dohány, korpa, olajpogácsa és borkő kivitele, ismét csak bennünket illet, mint ezek főtermelési helyét, illetve országát. A nyers borkő kivitelének hanyatlása, 1'29 millió frt értékben 1885-ben, 0 62 millió frt értékre 1889-ben, a változott idők szomorú jellegét tünteti fel, mely, miután szőllőink nagy mértékben pusztulnak, évről-évre szintén kevesebb lesz. De annál keresettebb czikké vált az utolsónak itt kimutatott két évben a korpa, melylyel azonban az olajpogácsa kivitele lépést tartani nem tudott. Különben is mindkettő gyártási czikkeknek hulladéka lévén, czélszerübb volna, ha a kivitel helyett itt benn az országban f'eletetnénk álla-, tainkkal, s az ezek által nyert értékeket húsban vagy állatban szállítanánk ki a külföldre, megmaradván itthon nemcsak a munkadíj, hanem földmivelésünknek, különösen hidegebb tájain, annyira szükségelt trágyaanyaga is. Díjszabások. Közvetlen forgalom Ausztria-Magyarország, Szerbia, Bulgária és Törökország között. A «Kereskedelmi közlemények» folyó évi 11. számában jelzett uj keleti dijszabás kezeinkhez érkezvén, szükségesnek látjuk azokból a fontosabb tudnivalókat fölemlíteni. A dijszabás, mint már emiitők, V füzetből áll, melyek közül a magyar kereskedelmet első sorban és leginkább a IV. füzet érdekli, a mennyiben a magyar állomásokkal való forgalomban érvényes díjtételek ezen fűzetben foglaltatnak. Ezen füzetnek következő tartalma van : Különös határozmányok. I. Határozmányok a budapesti pályaudvarokra rendelt küldeményekre nézve. II. Vámkezelési határozmányok a Budapestre rendelt küldeményekre nézve és a Budapest-fővámház állomásra rendelt küldemények díjtételei érvényességének korlátozása. III. Reexpeditionalis határozmányok a budapesti tárházakban] reexpediált küldeményekre. Értékbiztositási pótlék. Szállítási póthatáridő. Díjszabási táblázatok : A) Osztály áru dijszabás. B) Kivételes díjszabások.
