Központi Értesítő, 1891 (16. évfolyam, 1. félév)

1891-06-28 / 54. szám

— 36 —" natkozó utmutatásaait az érdekeltek az illető czikkre nézve a «Tudakozó Iroda», vagy a belgrádi képviselőség utján tud­hatják meg. De nem lehet elég gyakran hangoztatni, hogy milyen fontos a megrendelések gyors és pontos teljesítése.. Gyak­ran fordult elő az eset, hogy valamely árut Magyarország­ból rendeltek, noha ott drágább, mint Németországban, mert remélték, hogy az árut Budapestről gyorsabban kapják meg. De miután sokszor történt meg, hogy az áru hetekig, sőt hónapokig késett, a vevő más alkalommal mégis csak a né­met gyároshoz fordult. Igen fontos az áru csomagolása. Van sok áru, melyet 100 kgrjával vesznek, de amely Szerbiában hordó-, láda-, vagy zsákonkint kerül forgalomba ; szükséges tehát, hogy az emballage a szokásos mennyiséget egalisálva tartalmazza ; ha az áru nincs piaczszerüen cso­magolva, a szerb kereskedő visszautasítja: de ha elfogadja is; sok baja van vele. Ezzel a magyar kereskedők nem tö­rődnek, a mi a kölcsönös elégedetlenséget, sőt olykor az összeköttetés megszakítását okozta. A budapesti czégek mitsem törődnek a belgrádi vám­szabályokkal és ezekről olykor fogalmuk sincs ; elfeledik, hogy külföldi szállításoknál nem közönyös, hogy a megrendelés egyszerre Vagy részletekben teljesittetik-e ; hogy a belgrádi elvámolás bizonyos fix kiadásokkal (bélyeg stb.) jár, melyek egyformák, akár nagyobb-, akár kisebbterjedelmü a szállít­mány, ugy, hogy a részletekben való szállításoknál szükség nélkül többször ismétlődnek, annyiszor, a hány részletbén a megrendelt áru elküldetik. Felemlítjük, hogy minden szállítmányhoz két számlát kell mellékelni (melyeket a küldő aláirt), az egyiket a ke­reskedő részére, míg a másikat a szerb fordítással együtt (mind a kettő szerb bélyeggel ellátva) a vámhivatal tartja vissza. A kültöldi gyárosok ezt tudják és ehhez tartják ma­gukat. A mi kereskedőink ezt elmulasztják és szerb vevőik­nek ezzel mindenféle nehézséget és kellemetlenséget okoznak, a mi ném gyakorol épen kedvező hatást. Erre annál inkább kell ügyelni, mert a szaloniki út­irány amúgy is veszélyes versenytársunk a vranjai, leszko­váczi és nisi piaczokon. Szaloniki felől sok vasat hoznak Szerbiába Német­országból és Belgiumból; üveget Belgiumból és Angliából, kézmüárukat (főleg fonalakat és olcsó szöveteket) Angliából. Vájt, csiszolt és préselt, üveg, valamint 1V2 "%> tábla­üvegben egyelőre nem kell tartanunk a versenytől, mivel gyáraink ezen czikkek kivitelére jól vannak berendezve. De már vasárukban igen érezhető a szaloniki útirány versenye, mivel Németország egy egész forinttal olcsóbb árut ad, mint Magyrország. A nisi piaczra tényleg már behoztak né­hány kocsirakomány német hengerelt vasat. A Gagarin-féle orosz hajózási vállalat eddig csak pet­róleumot hozott Szerbiába; de Beniben már fekszik egy pár 100 láda czukor és gyertya, a mit a hajózás megnyi­tásakor Belgrádba fognak hozni. Az orosz versenyt bizonyos mérvben előmozdítja az is, hogy a sertéskiviteli tilalom a mult évben bizonyos el­keseredést szült és a kereskedőknek indirect is bajokat oko­zott, a mennyiben sok belgrádi kereskedő, a vidéken és a kis városokban, nem bírta behajtani a követeléseit és saját kötelezettségei tekintetében zavarba jött. Igen káros intézkedés volt a Belgrádban behozott uj fogyasztási adó. Igy pl. a szesz, mely 100 kgrkint úgyis 50 frank regale adót fizetett, fogyasztási adó czimén to­vábbi 30 frankkal terheltetett; kész czipő és egyéb lábbeli kgrkint 6 frankkal, finom bor palaczkonkint. 2 frankkat, sonka 1.00 kgrkint 50 frankkal, szén tonnánkint 2 frankkal, nyerstégla ezre 1 frankkal, égetett tégla ezre 2 frankkal, petróleum és gépolaj 100 kgrja 2 frankkal sújtatott. Némely czikkeknél a külföldi provenienczia magasabb tételt fizet mint a szerbiai. Igy pl. szerb borok literje 10 centimeot fizet, míg a finomabb magyar bor hordóban árulva 50 centimeot, pa­laczkok ban árulva 2 frankot fizet literenkint. A szerb sör hordókban 5 frankot fizet 100 liter után, palaczkokban árulva literenkint 10 centimeot; a külföldi sör 15 frankot, illetve 15 centimeot fizet. A szerb ásványvíz 0.05 frankot, a külföldi 0.15 fran­kot fizet palaczkokban. A fogyasztási adó hehozatala következtében sokat szenvednek a belgrádi kereskedők, mert azt nem tehetik, hogy megfizessék a fogyasztási adót és az árut azután a vidékre küldjék. A vidéki kereskedő tehát a belgrádi köz­vetítők mellőzésével fogja eszközölni bevásárlásait. Az átmeneti illeték kocsinkint csak 20 Centime, de a városi transitoraktárban 100 kgrkint 10 centimot kell fizetni, a mi túlságos magas. A magánraktárak használata pedig oly sok ügygyel-bajjal jár, hogy azokban való tárofesról szó sem lehet. Az ilyen raktárhoz három zár kell, az egyik kulcs a fél kezében, a másik a vámhivatalnál, a harmadik az adó­bizottságnál van, ugy, hogy minden esetben, valahányszor a raktárból áru kivétetik, vagy abba betároltatik, egész ve­gyes bizottságnak kell jelen lennie. Mindkét esetben az áru legfeljebb 6 hónapig maradhat a raktárban ; ezen idő lefor­gása után az adó, vám stb. esetleg végrehajtás utján be­szedetik. Ezen drákói intézkedések ellen az érdekeltek felszó­laltak ugyan, de eddig eredmény nélkül. A szerb üzletvilág általában véve nem örvend valami különös jólétnek, a tőkebiró kereskedők száma egyrészt na­gyon csekély, másrészt az önállóságra való vágy nagyon ki van fejlődve, ugy, hogy fiatal emberek 1000—1200 frank tőkével még a fővárosban is üzletet nyitnak. Ez utóbbiak aztán, nagy haszonra lévén kénytelenek dolgozni, mindenféle levonások, fizetési hosszabbítások utján iparkodnak helyze­tükön könnyíteni. Szerbiában, a lakosság közt kevés lévén az adóképes elem, a kereskedőkre tetemes adók nehezednek. A szerb kereskedő fizet: tőkeadót, 1 jövedelmi adót, személyi adót, továbbá a következő pótlékokat: 34% állami pótlékot, 12°/0 adósságitörlesztési pótlékot, 2% állami igazgatási pótlékot, 10% hadmentességi pótlékot, Va% kerületi adót, 6% rendkívüli pótlékot, 28% községi pótlékot. Összesen 927ä% pótlékot fizetnek tehát a szerb ke­reskedők. És a skupstina legközelebb 40% adófólemelést fog tár­gyalni. Az áruk hitelezése a legtöbb esetben 3—4, sőt hat havi váltóra vagy nyilt számiara történik. Kereskedőinknek azt ajánljuk, hogy — ha csak egy­általán lehet — váltót követeljenek, minthogy a váltók be­hajtása még könnyebben megy mint nálunk, holott a nyilt számla egészen a vevők kénye-kedve szerint egyenlíthető ki. Ilyen követelések behajtása igen nagy nehézséggel jár, miért is nyilt számlára csakis elismert szolid és minden kétségen felül álló tőkebiró czégekkel lehet dolgozni. Ki nem egyenlített váltók beperlését sokkal előnyösebb

Next

/
Thumbnails
Contents