Központi Értesítő, 1891 (16. évfolyam, 1. félév)

1891-06-28 / 54. szám

Melléklet a „Központi Értesitő" 1891-iki 11. számához. KERESKEDELMI KÖZLE A BUDAPESTI KEHESKEDEL3II lUZElM KÖRÉBŐL. 1891. Budapest, február hó 15-én. 5. szám. Budapesti Kereskedelmi Mszeum. A hazai termékek állandó kiállítása (a városligeti iparcsarnckban) nyitva van minden nap délelőtt 9 órától d. u 2 óráig. A kereskedelmi muzeum tudakozó irodája nyitva van minden nap d. e. 9—12-ig, d. u. 3—6-ig. Felvilágosítások rendesen csak írásban adatnak. Szerbiai intézkedések az árubehozatal ellen. i. A szerb szkupstina f. é. január 25-iki (febr. 5-iki) ülé- j sében nevezetes törvényjavaslatot szavazott meg. melynek nyíltan bevallott czélja megnehezíteni a külföldi áruk behozatalát. Ezt a czélzatot, mely az uj ipari törvény javaslatának számos czikkében is érvényre jut, igen világosan fejti ki a szkupstina nagy többségét képező radicalis párt félhivatalos közlönyének, az «Odjek>-nek egy czikke. Ezt a hírlapi czikket, bármily jellemző is, nem tartottuk volna különös figyelemre méltónak, ha a szkupstina kebelében lefolyt vita során az nem tünt volna ki, hogy az «Odjek> olyan gazdasági és kereskedelempolitikai nézeteket fejt ki, melyek a szkupstina nagy többségének nézetei és olyan áramlat nyilvánulásai, melyekkel szemben a szerb államférfiak jobb belátása tehetetlen. Olyan nézetek és áramlatok ezek, melyeknek megkezdett érvényrejuttafása a magyar ipar térfoglalását Szerbiában megnehezítené. Az «Odjek» első sorban kiemeli, hogy az ujabb időkben követett szerb gazdasági politika, mely a külföldi áruk behozatalának kedvezett és a szerb népben a modern «czivilizált> ízlést igyekezett terjeszteni, azt eredményezte egyfelől, hogy Szerbia fontos piacza lelt a külföld iparának, főleg pedig a legközelebbi szomszédságában levő országok gyárainak; másfelől pedig azt, hogy a házi ipar készítményeit mindenünnét kiszorította a külföldi készítmény. Rövid idő alatt elpusztult a háziipar és a városok teljesen a külföld hűbéresei lettek. Ennek nemcsak az volt a rossz oldala, hogy a szerb polgárok egész kategóriái tönkrementek, hanem az is, hogy az ország anyagi ereje ; idegenek által aknáztatott ki. De az idegen ízlés a városokból elterjedt a falvakba. A falusi boltosok terjesztették a külföldi izlést, a külföldi igényeket a nép zömében. A falu népe is hozzászokott a külföldi árukhoz. És ma annyira vagyunk, hogy az ország gazdasági önállóságának és háziiparának védelme a szerb államférfiak és hazafiak egyik legfontosabb feladatát képezi. A törvényjavaslat, melyet a szkupstina a falusi kereskedőkről megszavazott és a mely korlátozza az ezekben árulható czikkek számát, következménye a küzdelemnek, mely Szerbia politikai és közgazdasági fejlődése érdekében vivatik, kezdete a hazai ipar lendületének. A falusi boltosok, — igy folytatja a szerb félhivatalos lap, — leghatalmasabb és legveszélyesebb eszközei a külföld által való gazdasági meghódításnak, legbuzgóbb segítők nemzeti erőnk kiszipolyázásában ; közvetlen összeköttetésben állván a néppel és nem viselvén a városi terheket, veszélyesebbek a városi kereskedőknél. És ezért a hazai ipar emelésére czélzó müvet rajtuk kell kezdeni. Ezt a radicalis párt már busz év óta hirdeti minden alkalommal. A falusi boltosok azért is veszélyesek, mert a külföldi gyárak salakját, a külföldnek jóformán értéktelen czikkeit drága pénzen adják a népnek és ezzel terjesztik a nép közt a szegénységet. Látszólag kedvező feltételek mellett adják neki az árut, melyet az máskülönben a városból hozatott volna (olykor tízszeres áron). Az «Odjel; » végül azt reméli, hogy a szkupstina nagy többsége által nyilvánított nézetek arra fogják ösztönözni a kormányt, hogy még erélyesebben haladjon tovább ebben az irányban. A félhivatalos lapnál még élesebben nyilatkoztak a szkupstina tagjai a javaslat tárgyalásának során. De első sorban közöljük magát a törvényjavaslatot, mely igy hangzik a bizottság szövegezésében : Törvényjavaslat a falusi kereskedésekről szóló 1870. október 25-iki törvény módosításáról és kiegészítéséről. I.) A l-ik czikk után következik egy uj czikk, mely igy hangzik : 4. § a) A falusi kereskedésekben csak azon áruk és termékek áruihatók, melyek a helyi és környékbeli lakosokra nézve első szükségletet képeznek és pedig : só, vas, aczél, szögek, csavar- és tengelyszögek, apró vasáruk, agyagfödelek, dézsák, fazekak, kötelek, tűk, czérna, kátrány, kenőcs, írószer, gyertya, tömjén, petróleum, gyufa, dohány, szappan és fésű. II. A 4. czikk a) pontja után a következő uj czikk jön : 4. §. b) Ha egy falusi kereskedő tetten éretik, a mint olyan czikkeket árul, melyek a jelen törvényben nincsenek megnevezve, első -esetben 100 frank bírságot, második esetben 250 frank bírságot fizet ; harmadik esetben 500 frank bírságot fizet a községi pénztár javára és üzlete bezáratik. Az. a ki a hatóságnak bejelenti, hogy egy boltos meg nem engedett czikkeket árul és ezt bebizonyítja, jutalmul a felét kapja a birságnak, melyre a boltos elitéltetik. A bírságot a felügyelő hatóság állapítja meg és ennek ítélete ellen a közgazdasági miniszterhez 15 napi határidő alatt lehet felebbezni. III. A 4. czikk b) bekezdése után a következő uj bekezdés jön.