Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
A mikroszkopizálás
lyes felismeréhez, de meggyőző tárgyi tényekkel ő sem támasztotta alá. A 17. század közepén élt azonban Firenzében egy Francesco Redi (1626-1697) nevű orvos, aki ezt a kérdést már egyszerű, de pontos kísérlettel közelítette meg. Vett két ivóedényt, mindkettőbe elhelyezett egyegy darab húst. Az egyiknek nyitva hagyta a száját, a másikét sűrű szövésű fátyollal kötötte le. Ezután azt észlelte, hogy a nyitott edényben a legyek lepetéznek. Napokkal később légyálcák jelennek meg, amelyek kifejlett rovarrá alakulnak. A fátyollal lezárt edényben mindez nem következett be, abban nem keletkeztek legyek. Ez volt az ősnemzés elméletének első, de korántsem végső cáfolata. A mikroszkopikus élőlényekkel kapcsolatos első megfigyelések ugyanis megint csak az ősi felfogást látszottak támogatni. A 18. század derekán egy Needham nevű katolikus pap, aki Angliában és Írországban tevékenykedett, kísérleteket végzett annak igazolására, hogy mikroszkopikus élőlények közvetlenül a húsleves anyagából keletkezhetnek. Értekezésében, amelyet a londoni Királyi Tudományos Társaságnak nyújtott be, a következőket adta elő. A friss húslevest felforralta, majd parafa dugóval gondosan lezárt palackban tárolta. Néhány nap múlva kihúzta a dugót, és a levest mikroszkopizálva, abban rengeteg, apró, mozgó élőlényt talált. Egy másik vizsgálatsorozatban, amikor húsleves helyett növényi magvak oldatával kísérletezett, ugyanezt állapította meg. Needham észlelései mély hatást tettek a Társaság tagjaira. Felvetődött, hogy őt is taggá válasszák. Ekkor lépett színre Lazzaro Spallanzani, aki mélységesen meg volt győződve az ősnemzés képtelenségéről, és sokat töprengett azon, hogy miként szolgáltasson ellenbizonyítékot. Spallanzani nem mindennapi személyiség volt. Észak-Olaszországban született 1729-ben. Érdeklődési köre igen szélesre terjedt. Behatóan foglalkozott klasszikus nyelvekkel, az egyetemen jogot tanult, de a teológiát is elvégezte, és pappá szentelték. 30 évesen a reggiói egyetem tanára lett. Később a paviai egyetemre, az akkori Habsburg Birodalomhoz tartozó Lombardia tartomány fővárosába hívták meg. Paviában természetrajzot tanított, emellett az ottani természetrajzi múzeum vezetője volt. Ez utóbbi minőségében, széles körű szakmai összeköttetéseire támaszkodva, rengeteget tett azért, 76
