Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A mikroszkopizálás

hogy az intézmény gyűjteménye nemzetközi rangra emelkedjék.

Spallanzanit hatalmas szellemi aktivitás fűtötte, sokféle fejlődéstani és élettani kérdés foglalkoztatta. Ezek közé tartozott az ősnemzés problémája. Amikor Needham fent említett eredményeiről olvasott, abból indult ki, hogy a parafadugó nem akadályozta meg, hogy a levegőben lebegő csírák a levesbejussanak, és aztán ott elszaporodjanak. Mint kiderült, ebben tökéletesen igaza is volt. Spallanzani a környező levegő kizárására a forró levest tartalmazó üvegedény nyílását leforrasztotta. Valahányszor ezt a műveletet elvégezte, utólag sohasem talált a folyadékban mikroszkopikus élőlényeket. Ha azonban csupán parafa dugóval zárta az edényt, úgy minden esetben.

Az ősnemzéselmélet hívei védekezésre kényszerültek, de nem adták meg magukat. Azzal érveltek, hogy a túl erős hőkezelés voltaképpen az anyagban lévő „vegetatív erőt” teszi tönkre. Mások arra hivatkoztak, hogy a magas hőmérséklet a levegő „rugalmasságát” szünteti meg, ami az ősnemzés folyamatához nélkülözhetetlen. Volt, aki a levegő összetételének a kedvezőtlen változásaira hivatkozott. Spallanzani ezeknek az ellenvetéseknek egy részét újabb kísérletekkel cáfolta, de 1799-ben bekövetkezett halálakor az ősnemzés tévtana még nem szenvedett vereséget. Sőt, az a felismerés, hogy a növény- és az állatvilág fejlődési folyamat eredménye, megint újabb tápot adott ahhoz a feltevéshez, hogy a baktériumok a bomló, fehérjetartalmú anyagokból képződhetnek. Csak a múlt század második felében, a bakteriológia hőskorában, Louis Pasteur, a nagy francia vegyész cáfolta meg, most már végérvényesen, az ősnemzés elméletét.

Pasteur, Spallanzanihoz hasonlóan, szintén a levegőből a táptalajba jutó bakteriális szennyezést tételezett fel. Erre építette szellemes bizonyító kísérleteit. A húslevest olyan edényben forralta, aminek volt ugyan kivezető nyílása, de az edény űrterébe egy többszörösen meghajlított, igen vékony cső vezetett. A levegőben lebegő porszemcsék, illetve mikroszkopikus élőlények a cső kanyarjaiban lerakodtak, a táptalajig nem jutottak el. Ilyen módon a szennyeződés nem következett be. Ellentétben azon táptalajokkal, ahova a levegőből származó baktériumok akadálytalanul letelepedhettek és fertőzést okozhattak. Pasteur