Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A mikroszkopizálás

Csak a 18. század derekán derült fény arra, hogy a magzat a férfi és a női ivarsejtek egyesüléséből keletkezik, átörökítve mindkét szülő tulajdonságait. Ezután pedig szabályszerű osztódási, érési folyamat során fejlődik ki. A felfedezés a német orvostudós, Caspar Friedrich Wolff nevéhez fűződik, aki 1733- ban Berlinben született. Mikroszkopikus vizsgálatokkal megállapította, hogy a két nemi sejt összeolvadásából létrejött gömbszerű képlet idővel kisebb hólyagocskákra barázdálódik. Ezek lesznek később a szervek és szervrendszerek telepei. Sikerült meghatároznia azt a szervtelepet is, amiből a vese alakul ki. Ez az „ősvese”, ami kezdetleges állapotban egy kis csődarabka, a modern fejlődéstanban ma is Wolff nevét viseli.

A kitűnő tudósnak nagyon meg kellett szenvednie forradalmian újszerű tanaiért. A törvénnyel ugyan nem támadt baja, de igen rossz szakmai hírét keltették Európa-szerte. Ebből sajnos több, egyébként kiváló korabeli természettudós is kivette részét. A rögzült hibás szemléleti sablontól igen nehezen lehetett szabadulni. Wolffnak az volt a szerencséje, hogy II. Katalin, a felvilágosultan gondolkodó orosz cárnő meghívta a pétervári akadémiára. Itt azután élete végéig folytathatta kutatásait. Környezetében olyan tudósok is felnőttek, akik később ebben a témakörben további nagy felfedezéseket tettek. Wolff 1794-ben halt meg.

Évszázadokon át élt az a hiedelem, hogy a bomló, korhadó szerves anyagokból úgynevezett „alacsonyabb rendű” élőlények: rovarok, rágcsálók, hüllők stb. keletkezhetnek. Ez abból a mindennapos megfigyelésből táplálkozott, hogy a trágya- és szemétdombokból legyek bolhák, egerek, patkányok, giliszták kerültek elő. Ez az ősnemzéselmélet egyébként nem kisebb tekintélyre, mint a legnagyobb görög természettudósra, Arisztotelészre is hivatkozhatott, aki szintén ezt vallotta.

Igen kevesen akadtak, akik kételkedtek ebben, és még kevesebben olyanok, akik vették a fáradságot, hogy kétségük igazolására tudományos bizonyítékot is hozzanak. Megfigyeljék például, hogy a szóban forgó rovar előzőleg minden esetben e helyeken rakja le a petéit, és az ivadékok ezekből kelnek ki. Harvey, mint az előző fejezetben olvashattuk, érdeklődött a téma iránt, jó kutatóérzékkel közelített a he-