Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
A szervezet mint gépi modell
ingadozásait is. Ő készítette el és alkalmazta a legrégibb hőmérőt. Ez egy többször hajlított, szűk űrterű üvegcső volt, aminek az alsó része egy vízzel telt edényben végződött. A másik, leforrasztott vége a vizsgált személy szájába került. A szájüreg melege következtében az üvegcsőben lévő levegő kitágult, ami elmozdította a vízszintet. Az elmozdulás mértékét a kalibrált csövön lehetett leolvasni. Santorio ezenkívül eszközt készített a pulzus számszerű megállapítására, és mérte a levegő nedvességtartalmát is. Nem egy iatrofizikus az izmok mozgását tanulmányozta. Mértanilag ábrázolta az izomcsoportok mozgástípusait (az úszást, a futást, a repülést stb.). Matematikailag meghatározta az izommunka teljesítményét, például a szívizomét. E számításokba erős tévedések is belecsúsztak. A probléma felvetése azonban már önmagában is előremutató jelentőségű volt. A természettudományos törvényszerűség szellemében kutató orvostudósok közül a legnagyobb felfedezést az angol William Harvey tette, aki megfejtette a vér mozgásának mechanizmusát. Ez a felfedezés a mérnöki szemléletű orvosi vizsgálódások első átütő sikere. Érdemes kissé részletesebben megismerni, hogy a kitartó, fegyelmezett megfigyelés és gondolkodás milyen hosszú útján juthatott el az ember oda, hogy megértse szervezetének ezt az alapfolyamatát. A hagyományos elmélet, amelyet az antik görög orvostudomány örökségeként Galénosz is átvett, majd továbbfejlesztett, erről a következőket tanította. A gyomorban és a belekben emésztett táplálék hasznosítható része a májba szívódik fel, és ott keletkezik a vér. Ez az éltető nedv a májból a visszereken (vénákon) keresztül szétárad a szervezetben. Minden szerv és testrész ebből választja ki mindazt, ami a maga fenntartásához és működéséhez szükséges. Az elhasználódott vér ugyanezen a pályán visszafolyik. A salakanyagok részben a tüdőn kilélegzett levegővel, részben a veséken keresztül vizelet formájában távoznak. Ez a mozgástípus a tengeri ár-apály ritmikus váltakozására emlékeztet. A külső levegőből érkező éltető elem, a pneuma a tüdőből a szív bal kamrájába jut. Az onnan induló ütőérhálózaton át terjed szét a szervezetbe, ahol felhasználódik. Az ütőereken (artériákon) keresztül ezen elmélet szerint légnemű anyag halad. Azt a tényt, hogy az ütőerekből sérülésük esetén vér frecs-Santorio testhőmérője. A meleg következtében az üvegcsőben lévő levegő kitágult, ami elmozdította a vízszintet 61
