Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A szervezet mint gépi modell

szítés technológiájában, a ruhaanyagok festésében, a bőr kikészítése során felhalmozódtak. Másrészt a kémia mint az új vegyületek keletkezésének izgalmas tudománya mindig is megmozgatta az emberi képzeletet. Ismételten akadtak, akik merész, elérhetetlen célokat tűztek maguk elé. Kutatták az örök fiatalság elixírjét, az összes betegséget gyógyító szert, a módszert, amivel mesterségesen aranyat lehet csinálni. Ezekben az alkimistákban különös módon keveredett a tapasztalati tudás és a babonás hit. Jobb esetben rajongók, rosszabb esetben tudatos csalók, szélhámosok voltak.

Az orvostudományba behatoló kémiai gondolkodás csak azáltal lehetett építő jellegű, ha tapasztalati tényekre épült. Ezt az irányzatot iatrokémiának nevezték (iatrosz görögül orvost jelent).

Az első kiemelkedő iatrokémikus Paracelsus, az orvostörténelem különös, ellentmondásos személyisége volt. A svájci Einsiedelnben született 1493-ban. Apja az akkoriban dúsgazdag bankárcsalád, a Fuggerek bányaorvosa volt. Fiának korán alkalma nyílhatott megismerkedni a fémbányászattal és a kohászattal. Átlagon felüli vegyi tudásának feltehetően ez lehetett az eredete. Valószínűleg az olasz Ferrarában szerzett orvosi diplomát. Egyesek szerint latinul sem tudott rendesen, ami az akkori tudós emberek között ritkaságnak számított. Tény, hogy könyveit német nyelven írta, s ezen a nyelven tartotta egyetemi előadásait is Basel városában.

Folytonosan vándorolt, sehol sem volt maradása. Azt tartotta, hogy „a természetet országról országra

56

Természettudományos laboratórium a 17. században