Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
A szervezet mint gépi modell
A szervezet mint gépi modell A KÉMIA ÉS A FIZIKA BEHATOL AZ ORVOSTUDOMÁNYBA Az antik örökségként maradt galénoszi orvostudományt csak úgy lehetett jobbal helyettesíteni, ha elméleti alapjait szilárdabbakkal cserélik fel. Ehhez nem volt elegendő csupán a hibákra rávilágitani, kritizálni vagy ócsárolni. A valódi megújuláshoz az vezethetett, ha a tudományos medicina tartópilléreit képező anatómia, élettan és kórtan természettudományosán ellenőrizhető adatokból indul ki. E felismerés nyomán közeledett az újkori orvostudomány a fellendülőben lévő természettudományokhoz, főként a kémiához és a Fizikához. Ennek az új irányzatnak a képviselői arra törekedtek, hogy az ember élet- és kórjelenségeit a kémia és a Fizika törvényszerűségeivel értelmezzék. Elsőként a vegytan felhasználásával találkozunk. Vegyi anyagokat már igen régen, az óegyiptomiak is alkalmaztak az orvosi gyakorlatban. A későbbi évszázadokban sem szakadt meg ennek a hagyománya. Bizonyos betegségek gyógyítására higanyt, vasat, arzént, rezet és más ásványi anyagokat tartalmazó készítményeket írtak elő. A sebek kezelésére is használtak ólomecetet, rézsókat, timsót stb. Különösen szélesedett a vegyi eredetű szerek választéka a középkorban, az arabok jóvoltából, akiknek viszonylag fejlett vegytani ismereteik voltak. A 16. századtól azonban a kémiai gondolkodás ennél mélyebben ivódott bele a medicinába. Akkor fordult elő először, hogy a betegségek létrejöttét kémiai folyamatokra próbálták visszavezetni. Ez mindenképpen teljesen új fejlemény volt az „alapnedvek” és „minőségek” tanához képest. A középkor végén a kémia Európában kétarculatú tudomány volt. Egyrészt felölelte mindazokat a hasznos, reális ismereteket, amik az előző évezredek folyamán többek között a fémkohászatban, az üvegké-55
