Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Megismerjük a test szerkezetét

A 17. századtól Európa legtöbb országában az anatómia tudományos művelése végleges polgárjogot nyert. Sőt, több nagy városban „anatómiai színházat” (theatrum anatomicum) létesítettek. Itt került sor időnként egy-egy kivégzett ember nyilvános boncolására. Az esemény napokig eltartott, amíg minden testrészt bemutattak. A belépésre a kíváncsi polgároknak is lehetősége nyílt. Sokan éltek is az alkalommal. Mindez a kor izgalmas, megborzongató látnivalói közé tartozott, aminek lehetett némi természettudományos ismeretet terjesztő haszna is. Hovatovább nem kellett sem szégyenkeznie, sem félnie annak, aki boncolással foglalkozott. A nagy németalföldi festő, Rembrandt megörökítette anatómiai oktatása közben Tulp doktort, akiről tudjuk, hogy Amszterdam köztiszteletben álló polgármestere is volt.

A 17. században a hollandok egyébként is kitűntek bonctani kutatásaikkal. Igen fontos felfedezéseket tettek a szaporodás szerveinek és azok mechanizmusának megismerésében. Ők dolgozták ki az anatómiai viaszpreparátumok készítésének technikáját. Színes, megszilárduló oldatot fecskendeztek egyes szervek érhálózatába. Ezáltal igen mutatós, oktatási célokra is alkalmas anatómiai készítményeket állítottak elő. Ezeknek a híre messze földön elterjedt. Nagy Péter cár Hollandiában járva maga is megcsodálta őket, és sokat vásárolt belőlük, hogy hazájában is elősegítse a tudományos élet fellendülését.

A 18. század végén ez a tartósítótechnika tovább tökéletesedett. Ekkor már az egész test konzerválását is sikerült megoldani. Néhány ilyen készítmény múzeumokban ma is megtekinthető. Többek között a budapesti Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban is.

II