Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Az orvostudomány ébredése

GALÉNOSZ, A NAGY ÖSSZEFOGLALÓ

Ebben a világban tevékenykedett Galénosz, a késői antik kor legnagyobb orvosa. A kis-ázsiai partvidéken elterülő Pergamonban született 129-ben. Apja mérnök, természettudós, a filozófiában is jártas ember volt. Anyja ingerlékeny, zsörtölődő asszony, akinek e tulajdonságából fia is sokat örökölt. Galénosz hamar kapcsolatba került filozófusokkal, de behatóan tanulmányozta az orvostudományt is. Húszéves volt, amikor apja meghalt. Ezt követően hosszú tanulmányútra indult. Járt Szmirnában, Korinthoszban, az egykor nagy hírú Alexandriában. Az utóbbi helyen akkor még mindig magas színvonalon oktatták az anatómiát, igaz, csak állati tetemeket boncoltak.

157-ben tért vissza Pergamonba, ahol ezután néhány esztendeig a helyi gladiátoriskola orvosa lett. Itt bőven volt alkalma sebészkedni, hiszen a cirkuszban fellépő bajvívók küzdelme gyakran végződött súlyos sérüléssel, olykor halállal is. Egyidejűleg magángyakorlatot is folytatott. Amikor 161-ben lejárt a szerződése, elhatározta, hogy Rómába megy.

A fővárosba érkezve először honfitársait kereste meg. A sors kedvezett neki. A pergamoni származású híres filozófus, Eudémosz lázas betegséget kapott, és a hozzá hívott orvosok sorra kudarcot vallottak. Ekkor lépett színre Galénosz. Jól ítélte meg a betegség természetét, és megtalálta a megfelelő kezelési módot. Eudémosz és baráti köre elismerő véleményt alkotott a fiatal új orvosról. Ráadásul Galénosz különösen jól értett ahhoz, hogyan kell sikeresen szerepelnie. Érdemes ezzel kapcsolatban idézni tőle egyik orvosi vizitjének leírásából.

A páciens egyik orvoskollégája volt. Galénosz kísérője társaságában belép a lakásba. Nyomban észreveszi, hogy a beteg szobájából egy szolga az éjjeliedényben székletet hoz ki. Gyors pillantással megállapítja, hogy annak külleme olyan, amilyent a májbajosok ürítenek. Ám úgy tesz, mintha nem látott volna semmit, és továbbhalad. A betegszobába érve Galénosz megtapintja a páciens érverését, és annak jellegéből arra következtet, hogy gyulladásos betegségről van szó. Eközben rápillant az ablakban lévő gyógyszerre, és magában azt is megállapítja, hogy ilyen gyógyszerkeveréket akkor rendelnek, amikor a mell-