Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A hagyományos sebészettől a modern műtétekig

természetesen az operatőr egyébként a szabadban volt. A műtéti teret légszivattyúval a szükséges mértékig légritkították. A tüdő a megnyitás után most már nem esett össze, az operációt el lehetett végezni. Ezt az eljárást később úgy módosították, hogy a légutakban belső túlnyomást alkalmazva egyenlítették ki a nyomáskülönbséget, s így jóval kényelmesebb műtéti feltételeket hoztak létre.

Hosszan sorolhatnánk még azokat a kimagasló eredményeket, amelyeket a 20. századforduló évtizedeiben a mútéttan különböző speciális területein elértek. De bizonyára ennyi is elég annak érzékeltetésére, milyen diadalmasan nyomult előre a sebészet.

Soha addig akkora elismerés és tisztelet nem vette körül a gyógyító embert, mint akkoriban a modern sebészt. Bár azóta is érdeklődést kelt egy-egy újabb műtéti megoldás híre (szívbillentyú-beültetés, természetes és mesterséges szervpótlások stb.), az utóbbi évtizedekben a közvélemény szinte megszokta már, hogy világszerte ezrével történnek szenzációs, életmentő operációk. Mindettől függetlenül, a modern sebészet valóban a legnagyobb emberi teljesítmények közé tartozik.