Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A hagyományos sebészettől a modern műtétekig

a legnagyobb probléma, a műtéteket oly gyakran követő sebfertőzés elkerülése.

A múlt század első felének sebésze nem nyújtott valami bizalomgerjesztő látványt. Mútőkabátja megkeményedett és elszíneződött a rászáradt vértől és gennytől. Ez egyben nagy gyakorlatáról, valamint szakértelméről tanúskodott. Ha befejezte az egyik operációját, megtörölte kezét a törülközőbe, és hozzáfogott a következőhöz. Hasonló módon tisztították a műszereket is. A műtéteknél alkalmazott szivacsokat, amelyekkel a vért itatták fel, újból felhasználták, csupán hideg vízzel öblítették át. Csoda-e, ha a zsúfolt kórházi osztályokon a sebfertőzés akadálytalanul terjedt? A vérmérgezés (szepszis) következtében többen haltak meg, mint a sebesülés vagy a műtét súlyossága miatt.

A MŰTÉTTAN FORRADALMA

Kórterem a 18. században.

A tekintélyes orvosi vizit egy katonakórházban folyik

Főként Pasteur kutatásai és eredményei hatására dolgozta ki az angol Joseph Lister (1827-1912), a glasgow-i egyetem sebésztanára új sebkezelési módszerét. Lister teljesen elfogadta, hogy a baktériumok betegségeket okoznak, és arra törekedett, hogy azokat fertőtlenítőoldattal a sebben ártalmatlanná tegye. Eljá-