Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
A hagyományos sebészettől a modern műtétekig
sét. Ilyenkor, az esetek töredékében, a páciens életben maradhatott. A modern sebészet megszületéséhez e problémákon kellett úrrá lenni. Elsőként az altatásos, majd az injekciós érzéstelenítéses módszer feltalálása hozott fordulatot. A műtét által okozott fájdalmat már ősidők óta enyhíteni próbálták. Többnyire bódító hatású gyógynövényeket (ópium, beléndek stb.) etettek, illetve belőlük készült italokat itattak a beteggel. Némileg bevált a tömény alkohol fogyasztása is. A végtagok operációinál a műtéti terület fölött erős szorítókötést helyeztek el, amivel a fájdalmat és a vérzést egyaránt csillapítani lehetett. A felületes érzékenységet helyi fagyasztással is sikerült csökkenteni. Mindezek az eljárások azonban aligha mérsékelték lényegesen a páciens (ez a szó latinul „tűrő”-t jelent!) szenvedéseit. A műtétekhez bizony évezredeken keresztül hozzátartozott az operáltak jajveszékelése, kétségbeesett hánykolódása a kötelékek és a segítő személyzet szorításában. Az is érthető, hogy e nyugtalanító körülmények között a sebésznek nem lehetett könnyű megőriznie a nyugalmát és tisztánlátását. Minél gyorsabban igyekezett túl lenni az egészen. Ez a helyzet csak a múlt század negyvenes éveiben változott meg az altató hatású gázok feltalálásával. A nagy fordulat több szakaszban zajlott le. Az előzményekhez tartozik, hogy a 18. század végén, az oxigén felfedezését követően, többen is megpróbálkoztak a tüdőbetegségek belélegeztetéses gyógymódjával. Erre a célra nemcsak oxigént, hanem egyéb gázokat is felhasználtak. Egyre-másra létesültek az intézmények, ahol ilyen jellegű gyógykezelést folytattak. Az egyikben fiatal asszisztensként dolgozott Humphry Davy (1788-1829) angol vegyész. Davy a nitrogén-monoxid nevű gázt önmagán is kipróbálta. Észlelte, hogy a gáz belélegzése után kellemes részegségi állapot következik be, ami jókedvű ébredéssel végződik. Ezért „nevető gáznak” (angolul: laughing gas) nevezte el. Megállapította fájdalomcsillapító hatását is. Tapasztalatait 1800-ban tette közzé, de az orvosokat egyelőre nem érdekelte. Ettől kezdve azonban többször is előfordult, hogy piaci mutatványként, magántársaságokban, szórakozás céljából embereket bódítottak gázzal. Egy ilyen élmény hatására az észak-amerikai Georgia államban Vállficam helyretétele a 16. században Plasztikai sebészet a 16. században 159
