Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A nagy hatású gyógyszerek megjelenése

gyógyszerhatás érvényesül. A Salvarsan és a szulfonamidok kemoterápiás gyógyszerek, azaz olyan vegyi anyagok, amelyek a baktériumok anyagcseréjét megzavarva fejtik ki a hatásukat. Az antibiotikumok ezzel szemben szintén mikroszkopikus élőlényekből származnak, olyanokból, amelyek a baktériumok természetes ellenségei. Azt, hogy a mikroszkopikus élőlények különböző fajai a fennmaradásukért versengenek egymással, már a múlt század végén leírták. Ebből az észlelésből azonban gyakorlati következmény nem származott.

Az angol Alexander Fleming (1881-1955) fiatal orvosként alig néhány éve foglalkozott bakteriológiával, amikor laboratóriumi munkahelyén egy furcsa jelenséggel találkozott. Gennykeltő baktériumot tenyésztett Petri-csészében (lapos, kerek, lefedhető üvegedényben). Az egyik ilyen tenyészete véletlenül megfertőződött valamilyen penészgombával. Ennek következtében a táptalajon növekvő gennykeltők elpusztultak. Ilyesmi feltehetően sok bakteriológussal előfordult már, de erre addig senki nem figyelt fel. Fleming azonban eltöprengett a dolgon, majd hozzáfogott a kérdés tanulmányozásához.

Mindenekelőtt tiszta tenyészetet állított elő abból a penészgombából, ami a baktériumkultúráját megfertőzte. Kiderült, hogy az a Penicillium fajhoz sorolható. Tulajdonságai közé tartozott, hogy a testhőmérsékleten nem, szobahőmérsékleten azonban növekszik.

Ezután Fleming több különböző baktériumtörzset oltott a penészgomba közelébe, és megfigyelte, mi történik. Azt tapasztalta, hogy a baktériumok egy része csak bizonyos távolságra képes megközelíteni a gombatelepet. Mások viszont tovább nőnek, növekedésüket a penicillin nem gátolja. A tudós ezeket a kísérleteit különbözőképpen kombinálta. Közvetlenül tapasztalta, mint vetélkednek egymással a gennykeltő, a diftéria-, a lépfene- és más kórokozók, milyen mértékben érzékenyek a penészgombával szemben.

Fleming 1929-ben dolgozatban közölte észleléseit, ekkor adta a hatásos gombatenyészetnek - amely baktériumpusztító hatását azáltal fejti ki, hogy a kórokozó sejtfalát teszi tönkre - a penicillin nevet. Fleming közleménye akkor nem keltett különösebb figyelmet. Hátráltatta a téma iránti érdeklődést a harmincas években a szulfonamidok felfedezése. Az ak-