Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A nagy hatású gyógyszerek megjelenése

Óriási volt a szakmai és a laikus közönség várakozása. Most fordult elő először, hogy egy bonyolult kémiai vegyületet gyógyszerként ilyen logikusan felépített tudományos módszerrel állítsanak elő. Itt valóban a medicina és a természettudományok összefonódásának diadalát ünnepelhették. Mert a Salvarsan klinikailag is bevált, bár nem volt problémamentes gyógyszer. Ehrlich eredetileg azt szerette volna, ha a készítmény egyetlen vénás injekciója teljes gyógyulást eredményez. Kiderült, hogy ehhez több adagra van szükség. Azt sem lehetett állítani, hogy a Salvarsan teljesen ártalmatlan, mert sok esetben kisebbnagyobb májkárosodást, elvétve halált is okozott. Mindent egybevéve azonban hatásos gyógyszernek bizonyult a szifilisz ellen. Később, a vegyület további módosításával előállították a megfelelőbb változatot, ami a Neosalvarsan (új Salvarsan) elnevezést kapta.

A gyógyszerkémia előtt ezzel az eredménnyel új, elméleti jelentőségű távlat nyílt meg. Évtizedek teltek el azonban, amíg a Salvarsanhoz hasonló értékű gyógyszerkészítményt tudtak létrehozni. A német Gerhardt Domagk (1895-1964) 1935-ben alkalmazta a terápiában a szulfonamid-vegyületeket. E gyógyszercsalád készítményeivel a gennykeltő baktériumok egy tekintélyes csoportját sikerült a szervezetben elpusztítani, illetve az általuk keltett betegségeket meggyógyítani. Ezek között található a tüdő- és az agyhártyagyulladás, a vérmérgezés számos súlyos formája.

A baktériumellenes szerek kutatási hullámában megkülönböztetett hely illeti meg az első antibiotikum, a penicillin felfedezését. Itt ugyanis elvileg új

Gyógyszergyár a 20. század fordulóján