Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
A nagy hatású gyógyszerek megjelenése
arra, hogy némely ember szervezete érzékeny az idegen testből származó fehérjeanyagokra. Ma már, ennek tudatában, a savókezeléseket mindig igen kis adagokkal kezdik, ezzel a veszély kiküszöbölhető. Századunk első évtizedeiben se szeri, se száma a különböző betegségek ellen termelt gyógysavóknak. A várt eredmények azonban távolról sem feleltek meg a nagy várakozásoknak. Kiderült, hogy sok fontos, gyakran előforduló fertőző betegséget ilyen módon nem lehet meggyógyítani. Más utakat kellett keresni. AZ ÉLETMENTŐ GYÓGYSZERKÉSZÍTMÉNYEK A kutatások új, termékeny szakaszát a mesterségesen, célzottan előállított vegyi gyógyszerek jelentették. Ezekhez azonban nemcsak orvosi, hanem különleges kémiai és mikrobiológiai szaktudásra is szükség volt. A rendkívül sokoldalú német Paul Ehrlich (1854- 1915) egyesítette magában e követelményeket. A múlt század utolsó harmadában ő dolgozta ki a vér alakoselemeinek megkülönböztetésére alkalmas festési eljárásokat, amiről a diagnosztikai fejezetben már esett szó. E kutatásai során alakult ki benne az a gondolat, hogy a vegyi gyógyszerek hatása lényegében olyan, mint amikor a sejt valamely festéket magába vesz. Feltételezte, hogy elő lehet állítani olyan vegyületet, ami egy meghatározott kórokozóhoz kötődik, és igy azt elpusztítja. Ugyanakkor nem károsítja a test egyéb szöveteit. Ilyen megfontolások után fogott hozzá Ehrlich nagy céljának megvalósításához, a szifilisz elleni vegyi gyógyszer előállításához. A szifilisz akkor már évszázadok óta nem vagy alig gyógyítható nemi betegségnek számított. Következményei az esetek egy részében évtizedekre terjedtek, és tönkretették az utódok egészségét is. A betegség késői szövődményei között idegrendszeri elváltozások is előfordultak. Emiatt sok értékes, munkaképes ember vált idő előtt magatehetetlen testi és szellemi nyomorékká. Amikor Ehrlich e kutatásait megkezdte, már ismerték a kórokozót, a halványan festődő, csavar alakú „spirochaeta pallidá”-t. A kitűnő tudós szerencsésen választotta meg a kiindulást is. Egy arzéntartalmú ve-142
