Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Változatok a betegségek felismerésére

tok addig megfejthetetlen rejtélye. Évszázadok óta tudták, hogy az emberek közötti vérátömlesztés egyes esetekben káros következmények nélkül zajlik le, máskor a vért kapó személy hidegrázással, súlyos, általános rosszulléttel reagál, ami halállal is végződhet. Karl Landsteiner (1868-1943) bécsi orvostudós a 20. századforduló éveiben tudományos alapossággal tanulmányozta ezt a problémát. Több embertől származó vörösvérsejtet és vérsavót kevert össze. Megállapította, hogy mely esetekben van kicsapódás és mikor nincs. Megfigyelései nyomán négy alapvércsoportot különített el, amelyeket A, B, AB, és 0 jelzéssel jelölt. Azt is meghatározta, hogy ezen az alapon ki kinek adhat vért, anélkül hogy ebből veszélyes reakció származna.

Amikor Landsteiner e kutatási eredményeit a szaksajtóban ismertette, alig figyeltek fel rá. Pedig e felfedezés jelentősége a gyakorlatban - mint az később számtalanszor bebizonyosodott - óriási. Emberek millióinak életét mentették már meg a vérátömlesztés (transzfúzió) segítségével. Az eljárás első tömeges alkalmazására egyébként az első világháborúban, az amerikai hadseregben került sor. Később Landsteiner maga is az Egyesült Államokba költözött, és ott folytatta igen eredményes kutatásait a vércsoportok elkülönítésének további finomítására. 1940-ben egyik munkatársával felfedezte az RH-faktort, ami a terhes anyák vizsgálatakor rendkívül fontos adat, mert ismeretében a magzatra káros szövődmények elkerülhetők.

BETEKINTÜNK A SZERVEZETBE

Az egyik előző fejezetben már találkoztunk a kopogtatás és a hallgatózás vizsgáló módszereinek megjelenésével. A megbetegedett szervek közvetlen tanulmányozására azonban további fizikai, diagnosztikai módszereket is kidolgoztak.

A múlt század elején jelentek meg azok a cső alakú vizsgálóeszközök, amelyekkel a megvilágított testüregbe próbáltak betekinteni. Az ókori orvostudományban is találkozni ilyen törekvésekkel, de az úgynevezett tükrözéses vizsgálatok a 19. század közepé----— tői honosodtak meg véglegesen a medicinában. Her-128 mann Helmholtz (1821-1894) német orvostudós és fi-