Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
A szervezet életműködéseinek nyomában
kuráréval, e különleges tulajdonságú dél-amerikai eredetű idegméreggel foglalkozott, amit az indiánok nyílméregként használnak vadászataikban és háborúikban. A francia orvostudós meggyőző állatkísérletekben kimutatta, hogy miközben a kuráre megbénítja a mozgatóidegeket, érintetlenül hagyja az érzékelést is fenntartó idegközpontot. Az általa előidézett halál úgy következik be, hogy a megmérgezett állat (vagy ember) légzőizmai fokozatosan megbénulnak, miközben a tudat tiszta marad. E méregtani kísérletek mintául szolgáltak a gyógyszerek élettani és kórtani hatásainak kipróbálásához is. Claude Bemard mindig arra törekedett, hogy az élettani folyamatok felderítésével a betegségekben megzavart működéseket is megismerje. Abból indult ki, hogy a szervezetben érvényesülő törvényszerűségeket minél több pontos kémiai és fizikai adattal kell leírni. Nagy összefüggésekben gondolkodott, de azt is jól tudta, hogy a szervezet működésének titkaihoz csak szívós, aprólékos munkával lehet hozzáférkőzni. Egy helyen ezt írta: „Ha hasonlatot kellene mondanom az élet tudományáról, azt mondanám, hogy az egy fenséges, csillogóan kivilágított szalon, ahová azonban csak egy csúnya, hosszú konyhán keresztül lehet bejutni.” Az élettani kutatások sokasodó eredményei mindinkább áthatották a gyakorló orvosok betegségszemléletét, a diagnosztikai és a gyógyító munkát egyaránt. A 19. század második felétől az orvostudomány egyre újabb területeken bontakozott ki. Különösen nagy jelentősége lett a belső elválasztású mirigyek által termelt hormonok felfedezésének. HORMONOK ÉS VITAMINOK A „hormon” kifejezés csak a 20. század második évtizedében született, de már jóval azelőtt kísérleti észlelésekkel igazolták ilyen jellegű anyag létezését. 1849- ben Arnold Berthold (1803-1861) német orvostudós hat kakasnak eltávolitotta az ivarmirigyét. Ezek közül kettőnek a heréit beültette az állat hasüregébe. Azok « az állatok, amelyeknél ez nem történt meg, nemi jellegüket elvesztették, kappanokká alakultak: a tarajuk összezsugorodott, tollazatuk megfakult, a tyúkok iránti érdeklődésük megszűnt. Azok viszont, ame-
