Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
A szervezet életműködéseinek nyomában
te. Kiderült, hogy az emésztési folyamat a gyomron kívül is megindulhat. Megfigyelte továbbá, hogy a nyál is megindít valamilyen vegyi lebontást. Az érdekesség kedvéért megemlítjük, hogy Spallanzani nemcsak állatokon, hanem önmagán is elvégezte a tasakkihúzós vizsgálatot! Egy furcsa véletlen egyébként úgy hozta, hogy a gyomoremésztést különleges körülmények között közvetlenül emberen is sikerült észlelni. 1822-ben egy észak-amerikai határerődben egy 19 esztendős kanadai katona testébe, baleset folytán, golyó hatolt be. A gyomrán egy lyuk maradt vissza, ami a hasfal bőrével összenőtt és kifelé nyitott maradt. Egy William Beaumont (1783-1853) nevű orvos 11 éven át tanulmányozta tudományos alapossággal ezen a sipolyon a gyomornyálkahártya-elválasztást, a gyomor mozgását, reagálását a különböző táplálkozási, mechanikus, kémiai és lelki ingerekre. Ezek a vizsgálatok emlékeztetnek Ivan Petrovics Pavlov (1849-1935), a nagy orosz élettantudós későbbi híres kutyakísérleteire, amelyeknek során mesterségesen létesítettek ilyen gyomorsipolyt. Roppant lendületet vett a légzés élettana az oxigén felfedezése nyomán. A felfedezést több kitűnő vegyész tudományos munkássága készítette elő, de élettani jelentőségét a francia Antoine Laurent Lavoisier (1743-1794) ismerte fel. Bebizonyította, hogy az égés és a lélegzés azonos jellegű folyamatok. A légzés nem más, mint „lassú égés”. Ez óriási távlatokat nyitott az orvostudomány előtt is. A test hőtermelését addig Beaumont doktor vizsgálja a fiatal katona gyomorsipolyát. Különleges, egyedülálló alkalom volt ez az emésztési folyamat tanulmányozására 115
