Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A szervezet életműködéseinek nyomában

lyamatok stb.) magyarázatára a kémia és a fizika törvényei önmagukban elégtelenek. Helyettük valamilyen „életenergiát” tételeztek fel. Ezt az irányzatot vitaiizmusnak („vita” latinul élet) nevezték. Akadtak, nem is kevesen, akiket a vitaiizmus a spekulációk tág mezejére csábított. Ezek a „tudósok” eleve megismerhetetlennek tartották a bonyolult élettani jelenségek tudományos értékű feltárását, minthogy azok magasabb, kiszámíthatatlan erőktől függenek. Más kutatók viszont, akik a fizikailag és kémiailag ellenőrzött pontos kísérletek talaján maradtak - még ha vitalista elveket vallottak is -, előbbre vitték az orvosi élettan tudományát.

Spallanzani, akinek a nevével már az ősnemzés cáfolata során találkoztunk, igen értékes vizsgálatokat folytatott annak megállapítására, hogyan is megy végbe a gyomorban az étel emésztése. A falatnyi ételt egy kis tasakba helyezte, amin apró nyílások voltak. A tasakot fonálra kötötte, majd lenyelette a kísérleti állattal. Egy idő után visszahúzta a tasakot, majd szemügyre vette a gyomornedv bontó hatását, megállapítva annak kémiai összetételét is. Azt is megtette, hogy a gyomorból kiemelt emésztőnedvet üvegedényben testhőmérsékleten tartotta, és étellel összekever-Élettani elektromos kísérlet

a 1 й