Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A szervezet életműködéseinek nyomában

A szervezet életműködéseinek nyomában

KUTATJUK AZ ELEMI JELENSÉGEKET

A kórbonctan feltárta, hogy a betegségek hatására hol és mi változott meg a szervezetben. A kóroktan azt kutatta és kutatja ma is, hogy mi okozza a betegségeket.

Hátravolt még egy igen fontos és nehéz kérdés: hogyan alakulnak ki a betegségek? Erre a kérdésre azonban csak úgy lehet válaszolni, ha már ismerjük a normális élettani működéseket.

Az egyik előző fejezetben láthattuk, hogy a kémiai és a fizikai tudományoknak köszönhetően milyen eredmények születtek a testnedvek vegytana, a test anyagcseréjének mérése és a vérkeringés mechanizmusának felfedezésében. Ezek az adatok már a megújuló orvosi élettant gazdagították. A későbbiek folyamán azután egyre finomabb részletekre, összefüggésekre derítettek fényt.

A 18. században elsőként az idegrendszer működéséről gyarapodtak az ismereteink. Albrecht Haller (1708-1777) svájci orvostudós több száz állaton végzett kísérleteiben két élettani jelenséget vizsgált. Egyrészt azt, hogy milyen mértékben érzékenyek (szenzíbilisek), másrészt, hogy milyen mértékben ingerelhetők (irritábilisak) a szervezet különböző részei. Megállapította, hogy azok a testrészek reagálnak leginkább a fájdalomingerekre, amelyek bőven el vannak látva idegekkel. Azok, amelyeknek az idegi ellátásuk csekélyebb vagy hiányzik, ennek arányában érzéketlenebbek. A legkönnyebben pedig azok a testszövetek ingerelhetők, amelyek sok izomrostot tartalmaznak. Az ingerelhetőséget a szerv összehúzódásából határozta meg, amit különböző fizikai és kémiai ingerekkel (vegyi anyagok, csípés, ütés, elektromos hatás stb.) idézett elő.

A 18. században a tudósok túlnyomó többsége azt vallotta, hogy az életre jellemzőnek tartott jelenségek (szaporodás, növekedés, emésztés, regenerációs fo-