Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
Harc a fertőző betegségek ellen
Harc a fertőző betegségek ellen HIMLŐOLTÁS EURÓPÁBAN A tömegesen fellépő fertőző betegségek mindig nagy csapást jelentettek az emberiség számára. Az ókori és középkori járványok közül a legtöbb áldozatot a pestis szedte. A 7. és a 14. században a főleg Ázsiában és Európában pusztító pestisjárvány - becslések szerint - a lakosságnak legalább a felét ölte meg. Ha nem is ilyen méretekben és hatással, e járványok a későbbi évszázadokban is vissza-visszatértek. Különösen a nagyobb közösségekben, a városokban pusztítottak. Alig volt ember, aki ne kapta volna meg, és bizonyosan nem létezett olyan család, amelynek ne lettek volna halottai e betegség következtében. A járvány hírére a veszély közeledtekor a városok bezárták kapuikat. Senkit sem engedtek be, aki fertőzött vidékről jött. A kikötőkbe érkezett gyanús hajókat elkülönített helyen várakoztatták, általában negyven napig (karanténnak nevezték ezt az intézkedést, a quaranta szó olaszul 40-et jelent). E rendszabályt először a földközi-tengeri olasz és francia kikötővárosokban vezették be. Ha egy házban pestises beteg tartózkodott, a hatóságok szigorúan megtiltották, hogy onnan valaki is a járvány idejében kijöjjön. A halottakat tömegével szállították el az erre jó pénzért vállalkozó személyek. A város élete felborult. Az élelmiszer egyre fogyott, az elhagyott lakásokat tolvajok fosztogatták. Többen kétségbeesésükben részegre itták magukat, a fenyegető halál okozta rémület felszabadította az erkölcsi gátlásokat. Mások viszont a vallásos vezeklésbe menekültek. Évszázadokon át úgy tartották, hogy a pestisjárványt a környező levegő mérgezettsége terjeszti. Ezt azzal próbálták megszüntetni, hogy sokfelé máglyákat égettek. Ebből gyakorta tűzvész támadt, tovább fokozva a pánikot. Akkor még nem tudták, hogy a betegséget baktérium okozza, amely előbb a patká-
