Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Harc a fertőző betegségek ellen

Pestist gyógyító orvos a 17. században. Azok, akik a pestises betegek vizsgálatára és kezelésére vállalkoztak, mindent elkövettek, hogy elkerüljék a fertőzést. Az, ilyenfajta cifra védőruházat azonban aligha segített

nyokat és egyéb állatokat fertőzi meg; a betegség közvetítésében pedig egy bolhafaj játszik igen fontos szerepet. Csupán azt figyelték meg, hogy a nagy járványokat mindig tömeges patkányelhullás előzi meg.

A régi orvostudomány gyakorlatilag tehetetlen volt mind a pestissel, mind a többi járványos fertőző betegséggel szemben. Ez a helyzet először a himlőjárvány esetében változott meg a 18. században, amikor az első tömeges védőoltásokra sor került.

A „fekete himlő” - nevét a testet borító sötét színű pörkről kapta - ősidők óta ismert betegség volt a Távol- és a Közel-Keleten. Európában feltehetően az élénkülő kereskedelem közvetítő útvonalain, a 17. század második felétől kezdett elterjedni. Ezt a betegséget - ma már tudjuk - vírus okozza. A legtöbb ember megkapja, aki a fertőzésnek ki van téve. A megbetegedettek halálozási aránya a felnőtteknél nem olyan rossz, mint a pestis esetében. A csecse-