Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
Bevezetés. A gazdasági politika lényege és irányai
6 intézményeknek, mint p. о. a pénznek a magyarázatában. A gazdasági politikának, amely irányítást akar adni a közgazdaság működésének és intézményeinek szabályozásában, ezek fejlődését mint az élet egységéből folyó adottságot kell tekintenie, amelynek figyelembevétele nélkül nem lehet sikeresen belenyúlni az élet alakításába. Behatóan kell ezért vizsgálnia a gazdasági szervezet fejlődését és annak tényezőit. Ezért a gazdasági politika történeti távlatot kíván. Hiszen maga az emberi kultúra is történelmi fejlődés eredménye és nem kevésbbé ez a közgazdaság mint a kultúra egyik legbecsesebb terméke. Fejlődését a történelem erői irányítják és ezek megértése nélkül az élet helyes irányítása el nem képzelhető. A történelem kerekein gördül az emberek társadalmának élete és változnak a gazdálkodás módja, a társadalom összetétele és az ennek kereteit megadó jogintézmények. Űj és új célkitűzések forrása lesz a fejlődés, amely átalakítja az emberek gondolkozását is. Egy futó pillantás a mögöttünk fekvő néhány évszázadra meggyőzhet bennünket erről. Az államhatalom kifejlődése, a nemzeti eszme feléledése, a termelés gyökeres átalakulása és a kapitalizmus keletkezése, a munkásosztály kialakulása, majd pedig megerősödése új célkitűzésekhez vezettek a gazdasági élet elrendezésében. A gazdasági politika pedig a célkitűzésekkel a legszorosabban érintkezik. Nem egy időtlen, a kortól független állapot vizsgálatát kell megejtenie, hanem a pezsgő élet elrendezésében segítségünkre lennie. Hiszen a politika, mint mondottuk, elhatározások láncolata és ugyanez áll természetesen a gazdasági politikára is. Különböző megoldási módok és lehetőségek között kell itt választani, ez pedig csak az elérendő cél tisztázásával lehetséges. Ezért a gazdasági politikának körébe kell vonnia a célkitűzés kérdését is abban a vonatkozásában, amelyben az tudományosan tisztázható. A gazdasági életnek történeti távlatban szemlélése a gazdasági politikában természetesen nem jelenti a gazdasági szemporfl elhanyagolását, sem pedig azt, hogy a gazdasági élet természetéből folyó belső összefüggések irányadó szerepet nem játszanak vizsgálataiban. A történelem erőinek hatása elsősorban a közgazdaság alapszerkezetében, ennek átalakításában domborodik ki. Erre vonatkoznak azok a célkitűzések is, amelyek a kulturális haladással változnak. A gazdasági élet részterületein, szorosabb szakterületein, amelyek a gazdasági élet különleges, sajátos intézményeivel függnek össze, a gazdasági politika célkitűzései már magának a tárgynak a természetéből adódnak. A gazdasági politika ugyanis természetesen nemcsak a közgazdaság felépítésének általános kérdéseivel foglalkozik, hanem körébe tartozik a közgazdaság különböző ágait szolgáló intézmények beható tárgyalása is. Ennek meg felelően külön fejezetekben foglalkozik a termelés, a hitel, a kereskedelem, a valuta, a közlekedés és a, biztosítás kérdéseivel. A gazdasági politika zárófejezeteként a szociálpolitika kínálkozik, amely ismét az emberi élet egésze szempontjából nézi a közgazdaságot és az egyéneknek abba bekapcsolását. A gazdasági politikának az elmélettől különválasztott tárgyalását német tudósok kezdeményezték1 A fent előadottakon kívül ennek jogosultságát és célszerű voltát bizonyítja az is, hogy az angolszász nyelvterületen a gazdasági politika aránylag csak kis számban rendelkezik olyan átfogó, egész féladatköirét egységesen tárgyaló munkákkal, amilyenek a német irodalomban bőségesen állnak rendelkezésre. Csak legújabban kezdenek az angol irodalomban is nagyobb figyelmet fordítani a gazdasági politika szélesebbkörű tárgyalására. Hesse, A.: Volkswirtschaftspolitik. (Grundriss der politischen Ökonomie. III. köt.) Jena, 1938. — Philippovich, E.: Grundriss der politischen Ökonomie. II. köt. 1—2. rész. Tübingen, 1907, 1910- — Motaja, V.: Lehrbuch der Volkswirtschaftspolitik. Wien, 1931. — Dietze, C.: Volkswirtschaftspolitik. Berlin, Leipzig, 1936. — Földes В.: A társadalmi gazdaságtan alkalmazott és gyakorlati tanai. 4. kiad. Budapest, 1907. — Baál J.: Nemzetgazdaságtan. II. köt. Budapest, Ш99. — Pigou, A. C.: Essays in Applied Economics. 1 Rau már a múlt század közepén külön kötetet szentelt) a gazdasági politikának.
