Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
Bevezetés. A gazdasági politika lényege és irányai
BEVEZETÉS. A gazdasági politika lényege és irányai. 1. A gazdasági politika feladata. Az elmélet célja az élet jelenségeinek megfigyelése és összefüggéseik felkutatása. Az elmélet egyedüli célja tehát a megismerés, tudásunk gyarapítása, hogy tudásvágyunkat kielégítsük. A dolgok megismerésének azonban gyakorlati haszna is van, mert a jelenségek között fennálló összefüggések ismerete nagymértékben elősegíti életünk célszerű berendezését. Ez vezetett olyan tudománykörök keletkezéséhez, amelyek az elmélet megállapításait alkalmatzásuk szempontjából vizsgálják. A tudományok ezen csoportjába tartozik a gazdasági politika, amelyet alkalmazott közgazdaságtannak is neveznek. Az utóbbi elnevezés voltaképen jobban világít rá e tudomány feladatára, mert a politika, mint ilyen már elhatározások sorozata és belenyúl az élet folyásába, míg az, amit a közgazdaságtan mint tudomány nyújthat, ezen a téren is csak olyan összefüggések feltárása, amelyekkel mint adottságokkal kell számolnunk akkor, ha a közgázdaság menetébe belenyúlunk. Ezen összefüggések ismerete nélkül, mint már Senior mondotta, gazdasági politikát csinálni veszélyes. Ismeretük, ha nem is egyetlen támasza a politikusnak, mégis elengedhetetlen számára, ha helyesen akarja céljait kitűzni és még inkább, ha céljai elérésére eszközeit helyesen akarja megválasztani. Az elmélettől elkülönített önálló tárgyalást a gazdasági politika azért kíván, hogy közelebb hozza az elméletnek természetéből folyó általános megállapításait az élet változatosságához és bonyolult körülményeihez, és egyúttal megvilágítsa azokat a tényezőket, amelyeket nehéz feladatának megkönnyítése érdekében az elmélet kikapcsolt és elhanyagolt. De a gazdasági politikának az elmélettől elkülönített tárgyalását az is kívánatossá teszi, hogy más szemszögből nézi a közgazdaságot, mint az elmélet. Az elmélet ugyanis a gazdasági életet mint az egyéni és társadalmi cselekvés különálló területét vizsgálja, hogy minél mélyebb bepillantást nyerjen annak törvényszerűségeibe. A gazdálkodás azonban nem öncél és nem is áll magában, hanem beletartozik az ember és társadalmának egészébe. Ez nem maradhat figyelmen kívül a gazdasági élet szabályozásánál. A gazdasági politika feladata annak megvizsgálása, hogy miképen illeszkedjék be a közgazdaság az egyéni és társadalmi célkitűzések együttesébe és figyelmeztessen azokra a korlátokra, amelyeket a gazdaságnak az emberi és társadalmi élet egészébe való beágyazott volta megkíván. A gazdasági politikának a gazdaságot tehát nem magában, hanem az emberi élet sokrétű voltára való tekintettel kell szemlélnie, vagyis figyelembe kell vennie, hogy a gazdálkodás nem egyedüli célkitűzése az embernek, hanem csak egyike az emberi célok sokaságának, amelyek összhangjába kellőképen kell beilleszkednie. Már ebből is következik, hogy a gazdasági politikának nem szabad azt az utat követnie, amelyen az elmélet a maga elszigeteltségében halad, midőn a történelmi fejlődést csak mellékesen részesíti figyelemben egyes gazdasági
