Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - IV. Fejezet. A munkások önsegélye
ж 1899-ben tartott első szakszervezeti kongresszuson 126 szervezet több mint 23.000 taggát volt képviselve. E kongresszus erősen hangoztatta a tömörülés szükségességét és nemsokára az építőmunkósok, a vas- és fémmunkások, a szabómunkások és a famunkások^ majd más szakmák is megalkották központi szervezetüket. A szociáldemokrata szakszervezetek taglétszáma, amely 1912-ben 15.270 volt, már 1920-ban több mint tízszeresére növekedett. Magyarországon a keresztény-szocialista szakszervezetek alakításában különösen Giesswein Sándor kanonok buzgólkodott A mozgalom a huszadik század elején irtdult meg, valamivel előbb, mielőtt a keresztény-szocialista párt keletkezett. Kezdetben inkább esak a vidéken tudott tért foglalni, továbbá különösen a munkások ama rétegeiben, amelyekben a szociáldemokrata alapon való szervezkedés elé a kormány akadályokat gördített. Így a vasutasok, a közüzemi alkalmazottak, részben a vasmunkások, az állami üzemek munkásai és a dóhánygyári munkásnők körében. Terjedt ezenkívül különösen a közüzemi és kereskedelmi alkalmazottaknál. A keresztény-szocialista szakszervezetek országos központja csak 1920-ban alakult Azt a szívós ragaszkodást, amelyet a munkások a szakszervezetek irányában tanúsítanak, csak akkor lehet megérteni, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mennyit nyújt a szakszervezet a munkásnak. Már magában véve a munkanélküli segély megbecsülhetetlen teljesítmény a munkás számára. Ugyanígy az ingyenes jogsegély, sőt a szaklap is, amely saját viszonyai szempontjából hírekkel és gondolatvilágába illeszkedő cikkekkel látja el. A szervezetek nagyrészétől felkarolt munkaközvetítés is nagyjelentőségű a munkás számára. Mindenekelőtt azonban a munkafeltételek javítására való törekvés és az a tudat vonzza a munkást a szakszervezetbe, hogy egy erőt képvisélő szervezet őrködik munkafeltételei fölött. Nem kicsinvlendők a különböző tanfolyamok és előadások sem, amelyekkel a szakszervezetek a munkás szellemi szükségleteit kielégítik. Nemcsak a kapitalisztikus munkaviszony természete teremtette tehát a szakszervezeteket, hanem az allam és a felső osztályok mulasztásai a munkások bizonyos, p. o. szellemi szükségletei szempontjából, szintén erős tápot adtak a szakszervezetek térfoglalásának. Brentano, L-: Arbeitergilden der Gegenwart. 2. Bde. Leipzig, 1871t—,72. — Kulemann, W.; Die Gewerkschaftsbewegung. Jena, 1890. E munka 2. kiadásában. Die Berufsvereine. 6. kötet. Jena, 1908—1913. — Webb, S. u. B.: The History of Trade Unionisme. I—II. köt. London, 1896. — V. a.: Industrial Democracy. London, 1897. — Lloyd, G. M-: Trade Unionism. 2. kiad. London, 1921. — Hirsch, M.: Die Entwicklung der Arbeiterberufsvereine in Grossbritannien und Deutschland. Berlin, 1896. — Weber, A.: Der Kampf zwischen .Kapital Und Arbeit. Tübingen, 1930. — Nestriepke, S.: Die Gewerkschaftsbewegung. 3. köt. Stuttgart, 1919—21. — Cassau, Th.: Die Gewerkschaftsbewegung. Ihre Soziologie und ihre Kämpfe. Halberstadt, 1925. — Sombart: Dennoch! Au<* Theorie und Geschichte der gewerkschaftl. Arbeiterbewegung. 2. Aufl. Jena, 1911. — Seidel: Die Gewerkschaften nach dem Kriege. Berlin, 1925. — Farmig, H.: Der Kampf um die Gewerkshaften. Moskau und Berlin, 1929. — Schmöle, J.: Die sozialdemokratischen Gewerkschaften in Deutschland seit dem Erlasse des Sozialisten-Gesetzes. I—II. köt. Jena, 1896—98. — Louis, P.: Geschichte der Gewerkschaftsbewegung in Frankreich. (11789. bis 1912.). Stuttgart, 1912. — Poliak, H.: Die Gewerkschaftsbewegung in den Vereinigten Staaten. Jena, 1927. — Hoxie, R. F.: Trade Unionism in the United States.» 2. kiad. New York, 1923. — Lorwin, L. J.: The American Federation of Labor. Washington, 1933. — Cole, G. D. H.: British Trade Unionism to Day. 1939. •— Jó bevezetés a szakszervezeti ügybe Cassam, J-: Die Arbeitergew'erkschaften. Eine Einführung. Halberstadt, 1927. — A magyar irodalomra nézve általános tájékoztató: Jászai Samu! A szakmozgalom útmutatója. Budapest, 1918. — A magyar szakszervezeti ügy átfogó története: Jászai S.: A magyar szakszervezetek története. Budapest, 1925. — Rövidebb összefoglalás: Peyer K.: Die Gewerkschafts- und Genossenschaftsbewegungen in Ungarn. Budapest, 1925. — Lásd továbbá: Gál В.: A szakszervezetek működése a háború idején. Budapest, 1921. — Ferenczi /.: A munkások szervezkedése. Budapest, 1919. 3. A szakszervezetek szabályozása. Abban a korban, amelyben a szakszervezétek keletkeztek, a liberalizmus képviselte a korszellemet. Ennek, eredeti elgondolásával az érdekeltek tömörülései, vagyis a koalíciók, miként, az ily tömörüléseket nevezték, ellenkeztek, mert a liberalizmus szerint a gazdasági életet az egyének szabad érvényesülésére kell felépíteni. Ebből magyarázható, hogy már a francia forradalom állást foglal a koalíciók ellen, tiltván a munkások és munkaadók szervezkedését egyaránt, és e felfogás maradt sokáig irányadó. Egyrészt a munkaadói körök politikai befolyásának, másrészt pedig az első munkásmozgalmaknak a szocializmus felé hajlá-
