Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - III. Fejezet. Jövedelemeloszlási politika
276 Act). A közben kitört gazdasági válság azonban nagyon megnehezítette az állami támogatást, míg végre 1935-ben létrejött a Housing Act, amely nagy lendületet adott e támogatásnak. Franciaországban is erős igyekezet érvényesült ebben az irányban. 1921-ben a Németbirodalom törvényben kötelezte az egyes országokat, hogy megfelelő összegeket fordítsanak a kislakások építésének támogatására, aminek fedezésére az 1918 óta elkészült lakások lakóitól adót szedhettek. Németországban arra is erősen törekedtek* hogy az építkezések terén való egyszerűsítések útján minél inkább leszállítsák az építkezés költségeit. A városok közül a legerélyesebben Bécs nyúlt bele a lakáskérdésbe és igen jelentékeny összegeket áldozott e célra. Franciaország a családi házak védelmére 1909-ben az otthonmentesítés intézményét vezette be. Népszállók és hajléktalanok számára menhelyek építése egészíti ki a községi Lakáspolitikát. Magyarországon a kislakásépítés távolról sem részesült olyan méretű felkarolásban, mini a nyugati államokban. Nálunk elsősorban adómentességekkel igyekeztek általában a lakásépítést előmozdítani és a munkáslakásépítésnek a munkaadók részéről való felkarolása érdekében az 1870 : LE te. különleges adómentességet biztosított, amelyet az 1907 : III. te. továbbfejlesztett. A kislakásépítést ezzel csak nagyon szerény mértékben sikerült fejleszteni és a hatóságnak a közegészségügyi törvényben (1876 : XIV.) biztosított az a jog sem tudott segíteni, hogy az egészségtelen lakások átalakítását, sőt kisajátítás útiján való megszüntetését is kikényszerítheti. Csak a háború után indult meg számbavehetőbb állami lakásépítési politika. Az 1921: XXXVI. te. állami kislakások építkezéséről intézkedett; az 1921 : LI. te. pedig a városok (községek) által való lakásépítésnek állami hozzájárulással támogatását tette lehetővé és e célra még kisajátítási jogot is biztosított. Már e tprvény, majd az 1923 : XXXIV. te. külön adómentességekről is gondoskodott. Az állam öt költségvetési évben 27 8 millió P-t fordított a lakáskérdés megoldására és az akció keretében körülbelül 9000 lakás épült. Ezzel szemben Kovrig rámutatott arra, hogy -Németországban 1924—1927-ben 2'8 milliárd márka közpénzzel 300.000 lakást építettek.1 Az állam az üzemeiben alkalmazott tisztviselők és munkások részére számos lakást épített már a háború előtt. így létesítette Kispesten a Wekerletelepet stb. Városaink közül Budapest székesfőváros 1883-ban széleskörű lakásprogrammot dolgozott ki, amelyből azonban csak kevés valósult meg. Erélyesebb lakáspolitika csak akkor kezdődött, amidőn 1889-ben a főváros eltért attól az elvtől, hogy csak a magánkezdeményezésnek nyújtandó kedvezményekkel helyes a munkáslakásépítést támogatni. Ettől kezdve megindult a városi kislakások építése. 1911-ben építették azután a népházat, 191'2-ben pedig a népszállót. A lakáskérdésről rendesen csak a városokkal kapcsolatban szokás szólani, holott a falusi lakosság és kivált az uradalmi cselédség, valamint a mezőgazdasági munkások viszonyai is gyakran szánalmasak. E tekintetben nálunk az 1897 : XLV. te. jelentős lépést jelentett, mert arra kötelezte a munkaadókat, hogy minden nős vagy családos gazdasági cselédnek külön szobája és külön kamrája legyen. E törvény 10 évet szabott a követelményeknek meg nem felelő cselédlakások átalakítására. Az 1907 : XLVI. te. arra hatalmazta fel a földmívelésügvi minisztert, hogy az államkincstár terhére évenkint ■300.000 korona erejéig kötelezettséget vállalhasson a gazdasági munkásházak felépítésére felvett tőke- és kamattörlesztési részletekért. A háború után a földreform kapcsán körülbelül 260.000 házhelyet osztottak ki, de a lakásépítés tőkehiány folytán csak nagyon hiányosan történt. Előmozdítására a kormány a Falusi Kislakásépítő Szövetkezetét létesítette, üzletrészjegyzés útján támogatva a szövetkezetei. Az 1945. évi földreform kapcsán több mint 110 ezer hold fordíttatott házhelyekre.* Meehrwart: Wohnungsfürsorge in deutschen Städten. Berlin, 1910. — Saitzew, Af.: Die Bekämpfung der Wohnungsnot. Zürich. 1920. — Stölzel: Wohnungsgesetzgebung für Preussen. Berlin, 1920. — Simon: Aufgaben und Ziele der neuzeitlichen Wohnungspflege. Berlin, 1922. — Hofmann: Wohnungsgenossenschaften. Berlin, 1920. — Kampffщеуег: Wohnungsnot und Heimstättengesetz. Karlsruhe, 1919. — Kommunale Wohnungsund Siedlungsämter. Herausg v. Deutschen Verein und Wohnungsreform. Stuttgart, 1919. — Vas, Ph.: Wiener Wohnungszwangswirtschaft von 1917. bis 1927. Jena, 1928. — Hayek, F. A.: Das Mieterschutzproblem. Wien, 1929. — Hűnek, J.: Freie Wirtschaft und .Zwangwirtschaft im Wohnungswesen. Rostock, 1929. — Hodgson, L.• Building Societies. London, 1929. — Wood, E. E.: Housing progress in Western Europe. London, 1923. — La politique diu logemient en Europe. Génévé, 193Q. — Ságody Gy.: A háború és a lakásprobléma. Budapest, 1916. — Ferenczi 1.: Háborús lakáspolitika, tekintettel a fővárosra. Budapest, 1918. — U. a.: Előterjesztés a székesfőváros lakáspolitikai programmja tár- 1 2 1 V. ö. Kovrig B.: A szociális lakáspolitika. Budapest, 1929. 2 V. ö. Gazdaságpolitikai Tájékoztató. I. évf. 2. sz. 1947, a 60. old.
