Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - II. Fejezet. Törvényes munkásvédelem
256 így keletkeznek a munkaközi szünetek. Már a 70-ee évektől kezdve találunk az egyes törvényhozásokban erre vonatkozó rendelkezéseket és ma már minden haladottabb munkásvédelmi törvény behatóan szabályozza e kérdést. Bégebben délelőtti és délutáni fél-fél órai, délben pedig egy órai (ebéd) szünetet szoktak engedélyezni. Üj'abban a törekvés arra irányul, hogy a munkaszünetet a munkaidő hosszúságával hozzák arányba. így pl. az 1912-es holland törvény minden 4 és Vs órai munka után fél órai munkaszünetet rendel el. A munkások étkezési idejének megfelelő npegszabása érdekében különösen súlyt helyeznek a déli munkaszünetre, amely p. o. az 1919. évi osztrák törvény szerint 2 órában van megszabva, ha a munka délután 4 óráig tart és a munkás a gyáron kívül étkezik. A munkaközi szünetek a termelést feltartják és üzemi szempontból nehézségeket támasztanak, amiért a munkaadók sokszor panaszkodtak e szünetek miatt. A nehézséget úgy igyekeztek áthidalni, hogy a relais-rendszert honosították meg, nem egyszerre nyújtván a szüneteket a munkásoknak, hogy így a gépeket ne kelljen leállítani. Szociálpolitikai szempontból ez nem kívánatos, mert' nehezen ellenőrizhetővé teszi a szünetek tényleges megadását. A munkások egyébként maguk sem lelkesednek mindig a szünetek bővítéséért, mert bennök annak az időnek a meghosszabbítását látják, amelyet a gyárban kell tölteniök. A munkaközi szüneteknél is fontosabb az éjjeli pihenő biztosítása. Ide vonatkozólag régebben csak a védett csoportokra voltak intézkedések. Üjiabban az éjjeli pihenő biztosítása a felnőtt férfiak szempontjából is erősen tért hódít. Előrehaladt szociálpolitikai törvények megszabják azt, hogy a nappali munkaidőnek a nap milyen órái közé kell esnie. Legtöbbször reggeli 6 (esetleg nyáron 5) és esti 8 (esetleg 7) óra közötti időt szabnak meg, mint nappali munkaidőt és az éjjeli munkaidőt, kivételektől eltekintve, eltiltják. A kereskedelemben az üzleti záróra bevezetése segített megoldani e kérdést, a kereskedelmi alkalmazottak számára lehetőleg II órai éjjeli pihenőt biztosítva. Az iparban is erre irányul a törekvés. Már az első magyar ipartörvény intézkedett 1872-ben a munkaközi szünetekről, az 1923 : XVI. te. pedig az éjjeli munka korlátozásairól rendelkezik, feljogosítva a kereskedelemügyi minisztert, hogy olyan foglalkozási ágakban, amelyeknél az üzem természete, vagy általános jellegű gazdasági érdek, vagy más közérdek az éjjeli munkát nem teszi múlhatatlanul szükségessé, az esti nyolc és reggeli hat óra közötti munkát eltilthassa. A kereskedelmi üzletek zárórájáról a magyar törvényhozás már az 1913. évi XXXVI. te.-ben intézkedett. Utóbbi tekintetben a külföldön a törvényhozás elég vontatottan indult meg. A kezdeményezés Viktoria államból indult ki 1885-ben és azt eleinte csak Ausztrália többi államai, valamint Kanada követték. Németország és Norvégia 1900-ban, Dánia 1908-ban és Anglia 191i2-ben hozták meg idevágó törvényüket. A kérdés rugalmasabb szabályozását, t. i. az üzleti zárórának a helyi közületekre bízását Dánia kezdte meg. Miként fent már már említettük, elsősorban a nőimunkások érdekében keletkezett az ú. n. angol hét intézménye, amely számukra szombaton a munka korábbi befejezését vezeti be. Minthogy ateonban a gyár szerves egész, ennek visszahatása vau a többi munkásokra is és kivált kollektív szerződések folytán az angol hét így erősen tért hódított az iparban. A munkások pihenőjéről való gondoskodás legújabb hajtása a munkások részére fizetéses szabadságidő biztosítása. A tisztviselőknél ez az elv lassankint tért hódított és a fizetéses szabadságnak; a munkások számára való bevezetése sem késhetett sokáig. A szabadságidő tartamát áz üzemben eltöltött idővel szokták viszonyba hozni. Egyes tisztviselőd, sőt munkáscsoportok szabadságidejéről is már a háború előtt törvény gondoskodott. Így p. o. az 1910. évi osztrák törvény a kereskedelmi alkalmazottaknál. Az állami és egyéb hatósági üzemekben is terjedt a fizetéses szabadság engedélyezése. Szélesebbkörü törvényes rendezés azonban csak a világháború után indult meg. Ausztria, Luxemburg, Csehszlovákia, Lengyelország, Románia, Finnország és Lett-
