Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - II. Fejezet. Törvényes munkásvédelem
257 ország, valamint Brazília hoztak ez irányban az összes munkásokra vonatkozó törvényt,1 amíg több más országban bizonyos munkáscsoportokra vagy alkalmazottakra szorítkoznak a vonatkozó rendelkezések. A nyugati államokban a munkásság kollektív szerződések útján is már szép eredményeket ért el a fizetéses szabadságidő biztosításában. így Németországban a munkaügyi miniszter statisztikája szerint 1929. január l*-én körülbelül 12 millió munkásból 97'8% számára volt szabadságidő biztosítva. Németalföldön 1930-ban 1505 érvényben levő kollektív szerződésből 1267-ben volt ilvirányú megállapodás. (V. ö. L’année sociale. Geneve, 1931. A 220—221. old.) Depusse, Ch et André, A.: L’organisation des loisirs du travailleur en Belgique et á l’étranger. Paris — Hill, Kj Die Werksbeurlaubung. Köln, 1928. — Flatt, E-: Der Erholungsurlaub der gewerblichen Arbeiter, 1.931. — Les loisirs du trvailleur. Bureau Internationale du Travail. Geneve, 1936. 8. Az üzemi védelem, A munka számos iparágban különböző veszélyekkel van egybekapcsolva. Egyrészt magúk a gyári helyiségek nem felelnek meg mindig az .egészségügyi követelményeknek, másrészt az üzemanyagok okozhatnak az egészségre ártalmas hatásokat, mint túlságos porképződés, mérgező anyagok stb., és a gépek kiszolgálása is baleseti veszélyeket idéz fel. A védett csoportokra nézve ezért már régebben keletkezett az egészségtelen és a veszélyes iparágak fogalma. Ide tartoznak mindazok az iparágak, amelyekben a munkás egészsége, vagy testi épsége a munka körülményeinél fogva különös ártalmaknak, vagy veszélyeknek van kitéve. A védett csoportokat ezektől az iparágaktól a haladottabb törvényhozások lehetőleg eltiltják. Lehetetlen volt azonban kétségbevonni azt, hogy ebben a vonatkozásban a felnőtt férfiak is védelemre szorulnak. A balesetek számtalan munkást tesznek nyomorékká, vagy csökkentik erősen munkaképességüket és nem kevesebb bajt okoznak a foglalkozási beteségek is, atmelyek, mint p. о. a foszfornekrózis. az ólommérgezés, a porkéf>ződés okozta tuberkulózis egyes iparágakra nézve jellemzők. E veszélyek azonban korántsem mind elháríthahatlamok. Megfelelő óvóberendezések alkalmazásával a balesetek száma erősen csökkenthető és jelentékenyen leszálíthatók az ipari betegségek okozta bajok is. Az erre vonatkozó törekvéseket üzemi védelem címén foglaljuk össze. Az üzemi védelem azzal kezdődik, hogy a törvény általánosságban írja elő azt, hogy a munkaadó mindazon berendezéseket létesíteni köteles, amelyek a munkás egészségének és testi épségének védelmére szükségesek. Gyorsan bebizonyult azonban, hogy ilyen általános rendelkezés nem elegendő. Ezért azután egyrészről a törvények részletesebben kezdték körülírni azt, hogy milyen óvóintézkedéseket kell a vállalkozónak tennie, másrészről pedig felhatalmazták a kormányt arra, hogy megállapítsa a. veszélyes iparágak jegyzékét, amelyekre nézve különleges szabályok állanak. Mindez nem volt elegendő. Az üzemi védelem az üzem gyakorlati részleteihez alkalmazandó feladat, amely általános elyek alapján már csak azért sem szabályozható, mert a technika haladása is folytonosan befolyásolja az üzem menetét. Ezért az idevágó rendelkezéseknek az élettel folytonos érintkezésben kell lenniök, hogy mindig a valóságos szükségnek megfelelően módosíttassanak. Ezért igazán hatályossá az üzemi védelem csak úgy tehető, ha megfelelő gyakorlati végrehajtásáról gondoskodunk. Ezt először Angliában látták be és valósították meg az iparfelügyelői intézmény kifejlesztésével, aimire mindjárt rátérünk. Fontos kiegészítő része az üzemi védelemnek a munkások megfelelő kioktatása (figyelmeztető lapok) és a munkások felvilágosítása arról, hogy milyen veszélynek teszik ki magukat akkor, ha az óvóintézkedéseket elmulasztják. E figyelmeztetés nem hiábavaló, mert a munkások kényelmi szempontból gyakran mellőzik az óvórendszabályok betartását és gyorsabb munka érdeké-1 Ezekre nézve 1.: La législation sur les congés annuels des travailleurs. Revue Internationale du Travail. IX. évf. (1925.) 64—89. old. Dr. Heller: Közgazdaságtan II. köt. 17
