Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - II. Fejezet. Törvényes munkásvédelem
254 6. A munkarend. Ahol többen dolgoznak egy közös cél érdekében, az együttműködést valahogyan szabályozni kell. Ezt a célt szolgálja az üzemekben a munkarend. Szabályok megállapításában áll, amelyekhez a munkamenet érdekében mindenkinek alkalmazkodnia kell. A munkarend állapítja meg a munkaidő elejét és végét, az üzemben megkívánt magatartást, a bérfizetés módozatait, á mulasztások megtorlását sth. A munkarend tehát számos, a munkás számára igen fontos kérdést érint és hallgatólagosan bár, de lényegileg a munkaszerződés alkatrészévé lesz. Eleinte a munkarendet a vállalkozók belátása szerint egyoldalúan állapították meg. Benne mintegy az üzemük számára felállított házirendet láttak, amelyet a munkaadó tetszése szerint írásba foglal vagy nem. A munkarend azonban nyilvánvalóan messze belenyúl a munkás személyes szabadságába és sok irányban érinti érdekeit. Ez, valamint annak felismerése, hogy a munkásnak ismernie kell az üzemben való kötelességeit és jogait, ha nem akarjuk egészen az önkénynek kiszolgáltatni, adtak okot arra, hogy a munkásvédelmi törekvések erősödésével a munkarend is a szociálpolitikai érdeklődés körébe került. Így egyes törvényhozások már a múlt század 60-as éveitől kezdve szabályozzák a munkarendet. E szabályozás azzal kezdődik, hogy a nagyobb terjedelmű üzemek, főkép a gyárak számára a törvény kötelezővé teszi munkarend alkotását és az üzemben való kifüggesztését, hogy a munkás hiteles módon meggyőződhessék arról, hogy mily magatartást kívánnak tőle az üzemben. A régebbi törvényhozások a munkarend tartalmára nézve is foglalnak már magukban egyes előírásokat, nevezetesen azt, hogy milyen kérdéseket kell okvetlenül a munkarendben szabályozni. Rendesen azt is előírják, hogy a munkarendet az iparhatóságnak is be kell mutatni, de nem szoktak egyenesen hatósági jóváhagyást kívánni. Később már előfordul az iparhatóságnak arra való felhatalmazása, hogy a benyújtott munkarenden változtatásokat eszközölhessen akkor, ha a fennálló törvényes rendelkezésekkel ,— pl. munkásvédelmi törvényekkel — ellenkezik, vagy pedig méltánytalan rendelkezéseket tartalmaz. A munkásvódelem elmélyítésével mindjobban kidomborodik a:z a szempont, hogy a munkarend a munkaszerződés igen fontos pontjaira tterjeszkedik ki és ennélfogva a hatóságok részéről nagyobb figyelmet érdemel. Ezért az újabb törvények közül több előírja azt, hogy a munkarend megállapítása előtt a munkásokat is meg kell hallgatni. Ahol üzemi választmányok vagy munkástanácsok állanak fenn. ezek feladata a munkarendnek jóváhagyása előtt való letárgyalása. Kollektív szerződések esetében ezek keretében történhetik a munkarend megállapítása is. Minthogy a munkarend a munkaszerződés alkateleme, az 1907. évi németalföldi törvény azt is előírja, hogy a munkarendet felvétele előtt a munkásnak át kell adni és vele aláíratni. A munkarend törvényes szabályozása már a múlt század hatvanas éveiben Svájcból indult ki és egyes német államok is korán e térre léptek. Magyarország is elég korán, már az említett svájci törvény előtt intézkedett a munkarendről (1872 : VIII. te.). E rendelkezés szerint, amely a ma fennálló ipartörvénybe is átment, az is elő van írva, hogy a munkarendnek mire kell kiterjeszkednie. E szerint a nők és fiatalkorúak alkalmazásának módozatai, a munkaidő tartama, a bérelszámolás- ideje és a bérfizetésre vonatkozó módozatok, a felügyelő egyének jogai, betegség vagy baleset bekövetkezésével a munkásokkal való bánásmód, a bírságok, a felmondási idő és a munkaszerződés azonnali megszűntének esetei tekintetében kell a munkarendnek intézkednie. A törvény szerint a munkarend az iparhatóságnak bemutatandó, de alkotásának kötelezettsége csak a gyárakra nézve áll fenn. Külföldön a későbbi törvényhozások a munkarend felállítását a nagyobb műhelyekre is kötelezővé tették. A Németbircdalomban csak az 1891-es törvény írta elő munkarend alkotását és az 1908-as törvény azután részletesen szabályozta a munkarend kérdését. Csodálatos módon azonban nem mindenhol találunk a munkarendre vonatkozó törvényes rendelkezéseket. Így az angol jogterületen, de Franciaországban és Olaszországiban is hiányzanak idevonatkozó rendelkezések.
