Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - I. Fejezet. A szociálpolitika lényege és fejlődése
238 kenységnek megfelelő emeléee. Célja tehát őrködni a fölött, hogy a közgazdaság a maga egészében valóban a nép összességének a javát szolgálja, A szociálpolitika lényegében különbözik az erkölcsi parancs régebbi megnyilvánulási módjaitól. Kivált a keresztény középkor a jótékonyságban (charitas) magas fokra fejlesztette a bajba jutottak segélyezését. E rendszer a könyörületesség elvére volt alapítva, a nélkül, hogy az alsó osztályok védelmét a jogrend alapjául tette volna.. A szociálpolitika lényegileg abban különbözik tőle, hogy az erkölcsi kötelezettség helyébe a jogszabályt lépteti, amelynek alapján a segítség a jogban gyökerező igény jellegét nyeri. A szociálpolitika még ennél is tovább megy, mert feladatának tekinti a bajok megelőzését is. A szociálpolitika tehát intézményes alapon való biztosítása a gyengébbek védelmének és őrködés a fölött, hogy a közgazdaság magasabb fejlettségében is tiszteletben tartsa az embert és mint a gazdaság alanyát és ne alaesonyítsa le azt a gazdaság egyszerű eszközévé. A szociálpolitika középpontjában a munkaviszony szabályozása áll, mert ez áll legközelebbi kapcsolatban az ember személyiségével. Feladatköre már ennek az útján is erősen tágul, mert a legszorosabb érintkezésbe kerül a jovedeiemeloszlás kérdéseivel. De erősen szélesíti a szociálpolitika kereteit a gazdasági élet dinamikája, akár ai gazdasági élet ingadozásaiban, a technikai tudás fejlődésében, vagy a termelékenység növekedésében nyilvánul az meg. A piaci szervezetből származó bizonytalanságok ártalmainak, kivált a munkanélküliség káros következményeinek az elhárítása, valamint az arról való gondoskodás, hogy tudásunk teljes latb árvetésével enyhítsük a munkának az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásait, éppen úgy fontos feladata a szociálpolitikának, mint folytonos figyelemmel kísérése annak, hogy a termelékenység növekedése valóban a társadalom összes rétegeinek váljék javára. Ebben az irányban új távlat nyílik meg a szociálpolitika számára. A szociálpolitika az ellen küzd, hogy a társadalom egyes rétegei a fennálló rendet mások hátrányára olymódon használják ki, hogy gazdaságilag gyengébb osztályokat személyiségükre való tekintet nélkül a gazdaság eszközeivé alacsonyítják le. Levonva a következtetéseket abból, hogy a társadalom sokrétűségében és az élet viszontagságaiban nagy különbségek keletkeznek az emberek anyagi helyzetében, a szociálpolitika az ember mivoltából folyó személyiség védelmét tűzi célul. A társadalmi rendet tehát abban az irányban kívánja befolyásolni, hogy mindenki mint ember a személyiségéből folyó követelményeknek megfelelően találja meg benne a helyét, mégpedig olyan életszínvonal biztosításával, amely számol a gazdasági haladás állal nyújtott lehetőségekkelA A szociálpolitika ugyanis nemcsak erkölcsi, hanem történelmi szemléletnek is az eredménye, amely kellő tekintettel van az emberi haladásra és céljául tűzi azt, hogy a haladás eredményeit ne egyesek, vagy egyes társadalmi osztályok sajátítsák ki maguk számára, hanem azok az emberiség közkincsévé legyenek. Hogy a szociálpolitika a közületi tevékenység rendszerévé sűrűsödött, két körülménynek köszönhető. Egyrészről az üzleti szellem előtérbe nyomulásának, amely a gazdaságot mintegy öncélnak tekinti és a gazdasági érdeket az emberi szempont fölébe helyezi, másrészről az államfogalom új tartalommal való megtöltésének, amely az államban többé nem egyes kiváltságos osztályok, hanem az egész nép intézményét látja és így egyes osztályok elnyomását nem nézheti közönyösen. A régi államfogalommal egyes osztályoknak a többiek eszközeként való felfogása nem ellenkezett és ígv magyarázható az, hogy a rabszolgaság és a jobbágyság intézményei oly sokáig fennállottak, míg a szociálpolitika már egyes osztályok életszínvonalának túlalacsonyan tartása ellen is sorompóba lép. Nagyobb rendszeres munkák: Van der Borght, R.. Grundlage der Sozialpolitik. Leipzig, 1904. 2. Aufl. 1923. — Günther, Л.: Sozialpolitik I. Teil. Theorie der Sozial- 1 1 Erre gondolt Rodbertus, amidőn a csökkenő bérhányad szemrehányásával illette a termelőeszközök magántulajdonán nyugvó közgazdaságot.
