Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VI. Rész. Biztosítási politika
VI. RÉSZ. Biztosítási politika. 1. A biztosítás lényege. Az ember élete és vagyona a körülmények változatosságánál fogva számos veszélynek van kitéve. Ha életmódunk és vagyoni helyzetünk bizonyos állandóságát kívánjuk elérni, ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni. Mindenekelőtt természetesen arra .kell törekednünk, hogy a bennünket és vagyontárgyainkat fenyegető veszélyeket elhárítsuk. Erre azonban teljes mértékben nem számíthatunk és ezért különböző esélyekkel számolnunk keik Ennek több módja van. Legegyszerűbb megoldás oly tartalékok gyűjtése, amelyek károsodás esetén igénybevehetők és így, ha a kárt nem is tudjuk elhárítani, annak visszahatását életmódunkra és vagyoni helyzetünkre enyhítik. Ezt az eljárást önbiztosításnak szokták nevezni. Ez az elnevezés túlságosan kiterjeszti a biztosítás fogalmát. Ezért nem tekinthető szabatosnak, vagy legalább is nehezen egyeztethető össze a biztosításnak azzal a fogalmával, amely tudományunkban meghonosodott. Az úgynevezett önbiztosítás ugyanis lényegileg tartalékok gyűjtése, hogy ezek felhasználásával megkönnyítsük magunknak a minket érhető károk elviselését, illetőleg lehetőleg fenntartsuk életszínvonalunkat akkor is, ha bevételeink csökkennek vagy elapadnak, mint p. o. betegség vagy rokkantság esetében. Ez az eljárás annyiban hasonlít a biztosításhoz, hogy a bennünket érintő esélyek hátrányaira előrelátással felkészülnek, a hátrányokat a teher időbeli elosztásával enyhítjük és számbavesszük azt, hogy amennyiben többféle vagy több helyen fekvő vagyontárgyunk, vagy több forrásból folyó jövedelmünk van, az esélyek okozta károsodás rendesen nem éri mindet egyszerre. Az esélyekkel való számolás és a bekövetkezhető hátrányok enyhítésére irányuló törekvés valóban a biztosítás tényálladékának elemei, de magukban véve nem merítik ki a biztosítás tényálladékát, mert ehhez még két fontos elem szükséges: a kárelosztásnak társas alapon való eszközlése és a káresélyek valószínűségének komoly alapon való számbavétele. Ami az elsőt illeti, az önbiztosítás az egyéni gazdaságon belül játszódik le. Az egyén másoktól függetlenül csak önmagára támaszkodik előrelátó tevékenységében. A második, a valószínűség figyelembevétele pedig egyéni körben csak legfeljebb nagyon tökéletlenül történhetik, mert a valószínűség megbízható számításához széles alapra, vagyis az esetek minél szélesebb körére támaszkodás szükséges. Az önbiztosítás tehát az esélyek okozta hátrányos következmények enyhítésére irányuló törekvésnek olyan módja, amelynél a biztosítás egyéb alapvető vonásai hiányoznak. A biztosítás ugyanis az esélyek káros következményei enyhítésének sajátos módja, amelyet éppen az jellemez, hogy a kérdést széles alapra helyezve oldja meg. A biztosítás tehát nemcsak a várható esélyekkel való számolás, azokra felkészülés, hanem ennek sajátos módja, amely a tehernek sokak kö-
